2017.06.02. 14:09
Napos oldal
<em>Mint minden munkának, a miénknek is vannak árnyoldalai. Amikor reggel dolgozni jövünk, még sokszor nem sejtjük, hogy aznap merre visz az utunk, az esti programot nem egyszer átírja egy-egy kései sajtótájékoztató, és ami sokaknak lazulós munkaszünet, az nekünk munka – csak nincs benne szünet. </em>Száraz Ancsa írása.
Mint minden munkának, a miénknek is vannak árnyoldalai. Amikor reggel dolgozni jövünk, még sokszor nem sejtjük, hogy aznap merre visz az utunk, az esti programot nem egyszer átírja egy-egy kései sajtótájékoztató, és ami sokaknak lazulós munkaszünet, az nekünk munka – csak nincs benne szünet. Száraz Ancsa írása.
Ez nem panasz, hiszen amikor ideszegődtünk, jól tudtuk, hogy mit vállalunk, ráadásul mindig jön valami, amitől a napos oldalon találjuk magunkat.
Vagyis inkább valaki. Egy-egy olyan interjúalany, aki visszaadja a hitünket, aki az élő példája annak, hogy a fiatalság nem bolondság. Három nap alatt két olyan megyebeli fiatalemberhez volt szerencsém, akik az éveik számát meghazudtolóan okosak, érettek, bölcsek. Pontosan tudják, mit szeretnének elérni és azt is, hogy ehhez mit kell tenniük. Egyikük egy svédországi ökofaluban tapasztalta meg, hogy közösséget működtetni másként is lehet, mint ahogy azt korábban gondolta, a másikuk pedig azt vallja: amíg itthon is tud fejlődni, eszébe sem jut külföldre menni. Más a céljuk, mert amíg Szabó Róbert a Földet, Varga Gábor a rábízott gyerekeket szeretné majd meggyógyítani, de az útjuk csak látszólag tér el. Mindketten példaképek, akik jobb hellyé szeretnék tenni a világot. Én nagyon szurkolok nekik!
