A legdrágábbat adták a hazáért: az életüket

Nyíregyháza - Nemcsak a gyermekeket köszöntöttük május utolsó vasárnapján, hanem emlékeztünk a hősökre is. Azokra, akik a haza védelmében, a szebb jövő érdekében az életüket áldozták.

Nyíregyházán már sok-sok éves hagyomány a hősök napi megemlékezés. A városnak azért is kötelessége az emlékezés és a tisztelet megadása, mert a településen található az egyik olyan legnagyobb temető, amelyben 14 nemzet több mint 2 ezer hős katonája nyugszik. Nyíregyháza önkormányzata vasárnap három helyszínen, míg az Orosért Közéleti Egyesület az orosi katolikus temetőben emlékezett a harcokban elhunyt katonák és polgári áldozatokra.

Felszámolás fenyegette

A megemlékező sorozat első színhelyeként a Hősök temetőjében a résztvevőket dr. Ulrich Attila, Nyíregyháza alpolgármestere köszöntötte. Mint elmondta, a II. világháború utáni években, a szocializmus éveiben a felszámolás veszélye fenyegette a Hősök temetőjét, amit aztán sikerült megmenteni, rendbe tenni, gondozott kegyeleti parkká alakítani. Külföldi diplomaták és magánszemélyek is gyakran felkeresik a temetőt, s jó érzéssel nyugtázzák, hogy honfitársaik, rokonaik sírjait szorgos kezek gondozzák.

– Mi is elvárjuk, hogy az idegen földben nyugvó magyar katonák hasonlóképpen megkapják a végtisztességet, hiszen a háborút nem a katonák akarták – fogalmazott a város alpolgármestere.

– Megtiszteltetés, hogy itt lehetünk, hogy leróhatjuk kegyeletünket a hősök iránt, hiszen a városban most nincs önálló katonai alakulat – mondta ünnepi beszédében dr. Ruszin Romulusz dandártábornok, a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka, aki kitért a jelenlegi helyzetre is. – Napjainkban a magyar katonák alapelve bármilyen bevetésnél vagy misszónál, hogy senkit sem hagyunk hátra. Vagy így, vagy úgy, de mindenkit hazahozunk, s ez a tudat sokat jelent a katonák számára. A magyar katona méltó utódja elődeinek, hiszen bátorságáról, hősiességéről, áldozatvállalásáról bizonyságot tesz békefenntartóként Irakban, Afganisztánban, a Balkánon, Cipruson és Afrikában is.

Az ünnepi gondolatok után a történelmi egyházak képviselői közös imát mondtak, majd a megemlékezés résztvevői katonai tiszteletadás mellett elhelyezték a hála és a tisztelet koszorúit.

Háború sajnos mindig volt

Az emlékezés az 1928-ban felavatott I. világháborús emlékműnél folytatódott, ahol Kertész József százados, a Magyar Honvédség Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 6. Katonai Igazgatási és Érdekvédelmi Irodájának megbízott irodavezetője idézte fel a múltat a koszorúuás előtt. Az ünnepi szónok többek között a következőket mondta:

– Hálával gondolunk a hősökre, akik erőn felüli teljesítményekre is képesek voltak. Áldozatvállalásuk nem volt hiábavaló, hiszen mind a mai napig erősítik nemzettudatunkat. Az és I. és II. világháború hősei mind példaképek az utókor számára. A hazájukért a legdrágábbat áldozták: az életüket.

A múltra emlékezők elhelyezték a hála és a kegyelet virágait az Északi temetőben a II. világháborúban hősi halált halt katonák emlékművénél is, itt Róka Zsolt, a megyei temetkezési kft. igazgatója méltatta hősiességüket, bátorságukat. Utalt arra a szomorú tényre, hogy nem volt olyan pillanat az emberiség történelmében, hogy a Földön valahol ne lett volna háború. Szólt arról is, hogy a hőssé váláshoz áldozatvállalás kell, s áldozatokat a mindennapi életben is vállalunk, gondoljunk csak az idős családtagok megsegítésére. Az áldozatvállalás legmagasabb formája azonban az, amikor az életünket áldozzuk fel.