Dicsőség kifogni Desperadót

Oros, Nyíregyháza - A horgászok között már legendának számít az orosi tó legnagyobb pontya.

Tagadhatatlan, hogy szeretjük a kihívásokat, valamennyien kíváncsiak vagyunk arra, meddig lehet feszegetni a szellemi és a fizikai korlátainkat. Vannak, akik a többnapos horgászversenyeken bizonyítják tudásukat és kitartásukat.

Megbíznak egymásban

Az orosi bojlis tó adott otthont április 21. és 23. között a Pecamánia Road Show nemzetközi páros versenyének, ugyanis a hazai résztvevők mellett ukrán és román versenyzők is eljöttek a megmérettetésre. Sorsolás révén az 1. számú szektort foglalhatta el a Fiola-Vadon Carp Team két tagja, a nyírturai Fiola Gergő és az orosi Vadon János.

– Először a két feleség ismerkedett meg, s rajtuk keresztül barátkoztunk össze. János elkísért a horgászatokra, egyre több időt töltöttünk el együtt, s tavaly jött az ötlet: a hobbihorgászat helyett nevezzünk be a Pecamánia versenyeibe. Így is történt, s azóta már számos versenyen részt vettünk. Sajnos, kiemelkedő sikerekről nem tudok beszámolni, a legjobb eredményünk egy ötödik helyezés volt – árulta el érdeklődésemre Fiola Gergő, akit hatéves korában az édesapja tanított meg a horgászat alapvető ismereteire a nyírturai SZÁÉV-tónál.

Bár sok halat a mostani versenyen sem fogott a Fiola-Vadon Carp Team, azonban két zsákmány miatt jogosan lehet büszke a két fiatalember: szombat délelőtt fogtak egy 10,50 kilogrammos pontyot, délután pedig kifogták a tórekordnak számító 14,25 kilogrammos Desperadót.

–Mindegy, hogy melyikünk fogja ki a halat, hiszen ez csapatmunka. Általában az vág be, aki a kapáskor közelebb van a bothoz. Megbízunk egymásban, ismerjük egymás képességeit, teljesen mindegy, hogy melyikünk dobja be a készséget, mindegy, hogy ki vág be, ha sikerünk van, akkor közös a siker – tette hozzá Fiola Gergő.

KM-MML

A barátság is szerepet kap

Vajon egy ilyen versenyen milyen etetőanyaggal és csalival érdemes elindulni?

– György bátyám is szenvedélyes horgász, 2014-ben ő volt a magyar távdobóbajnok. Alapvetően az általa készített bojlikat használjuk, de sohasem mindegy, hogy melyiket. Versenyzés közben gyakran kell váltanunk, hiszen figyelni kell a széljárást, a víz hőmérsékletének változását, az etetőanyag oldódásának gyorsaságát, s a légnyomással is érdemes tisztában lenni, hogy a halak lent vannak vagy fent vannak. Igyekszünk minél több halat fogni, de az sem baj, ha a mezőny második felében foglalunk helyet az eredményhirdetéskor. Ezek a versenyek ugyanis nemcsak a küzdelmekről, nemcsak a versengésről, hanem a barátságról is szólnak.