Tanár kéregetett a nyíregyházi könyvtár előtt?

Nyíregyháza - Tél végi napnak alkonyulatánál, a múlt hét elején, megállék a megyei könyvtárnál. Alig kászálódtam ki a kocsiból, amikor odasomfordált hozzám egy fekete dzsekit viselő, borostás, némileg illuminált, ötvenes férfiú. Köszönés helyett emígyen szólott: – Nem tudna kisegíteni néhány száz forinttal?

Magamhoz se térve lakonikus tömörséggel közöltem: – Nem!

Erre megsértődött, s csak amúgy foghegyről odavetette: – Tanár vagyok, nem kéregető… – azzal odébbállt.

Elgondolkodtam: vajh’, milyen szakos a kolléga? Benevezett-e már a minősítő eljárásra? Megírta-e már a portfólióját? Vagy tán éppen arra gyúr? Lehet, hogy még nem sorolták át a „pedagógus 2”-be? (Mire számított? Úgy is definiálhatta volna magát: „Mérnök vagyok.” „Orvos vagyok.” „Jogász vagyok.” Nem. Tanárt mondott. S hogy miért? A kérdésre mindannyian tudjuk a választ…) Még tovább is töprengtem volna, ha nem látom, hogy az úr odasündörög a parkolóba begördülő Suzuki sofőrjéhez. Vajon neki hogyan mutatkozott be?

- Karádi Zsolt -