Érzelmes oroszlánok a színen

Nyíregyháza - A színészek a markánsabban megírt szerepekben felszabadultan komédiáznak.

Oroszlánok márpedig vannak! – mondhatná Peti. Igaz, a felnőttek, főleg az apja nem hinné el, hogy a pajtában lakik a kiérdemesült Bruckner Szigfrid, a szavannák királya. Mi, a nézők azonban tudjuk, hogy neki van igaza. Lázár Ervin regényének, A kisfiú és az oroszlánoknak valóság s mese között oszcilláló világa ma is megragadja az olvasót. És a belőle készült színházi bemutató nézőit is. A célközönség, az alsó tagozatos általános iskolások – az általam látott előadáson – fantasztikusan együtt éltek a darabbal: amikor Szigfrid arról beszélt, hogy hajdan, a cirkuszban mekkora tapsokat kapott, a kicsik, szinte varázsütésre, lelkesen megtapsolták…

Pajta és cirkusz

A Harsányi Sulyom László rendezésében megelevenedő nyolcvanöt perces adaptáció (dramaturg: Szokolai Brigitta) azonban rövidítést igényelne. Harsányi Sulyom és látványtervezője, Kiss Gabriella remekül teremti meg a valóság és az illúzió világát: a forgó színpadot használó produkcióban a pajta és a cirkusz külső-belső terei jól érzékeltetik a figurák határátlépéseit.

A színészek felszabadultan komédiáznak: különösen a markánsabban megírt szerepekben jeleskednek. Urmai Gábor sokszínűen formálja meg a korosodó Szigfridet, miként Nyomtató Enikő Arabellát, a légtornászt és Lakatos Máté Láz Jenőt, az ifjabb sörényest. Petit Barizs Martin, a barátjául szegődő tervezőket Kuthy Patrícia és Nagyidai Gergő, Szilviát, Szigfrid feleségét Horváth Margit, dr. Kiss János oroszlánt István István, Peti (utolsó pillanatban „megigazuló”) apját Varga Balázs, a doktornőt Munkácsi Anita, az őrmestert Bánhidi Krisztián, a 2. cirkuszigazgatót Kameniczky László fogalmazza színpadra. Humoros alakot teremt Umberto Altemeroból Horváth Sebestyén Sándor, aki olasz létére (vajon miért?) franciás „akcentussal” beszél…

Ruha teszi

A szöveg a tündérmesékkel tart rokonságot: a történet próbatételek mentén rajzolódik ki. Az előadás érzékelteti az érzelmes, öreg Szigfrid utolsó fellépésének melankóliáját (és humorát) éppúgy, mint a mese játékosságát. A dialógusokban elhelyezett poénokat („legyen esze, mérsékelje magát”, az „oroszlánrésze az enyém volt”, a Metro-Goldwyn-Mayer, a „cintányéros cudar világ”, a „ruha teszi az oroszlánt”, a „repíts a magasba”, az „ide nekem az oroszlánt is”, a koccintáskor az „isten-isten” helyett az hangzik el: „István István” stb.) inkább a felnőttek élvezik. Azt nem tudni ellenben, dr. Kiss János miért hallgatja Schuberttől A halál és a lánykát. Csak nem Vathy Zsuzsára gondol?…

- Karádi Zsolt -