Visszatekintő - Nálunk a siker a fizetség

Nyíregyháza - A Kossuth-díjas balettművész szerint ma nem trendi nehéz, kemény munkával járó hivatást választani.

Szakály György tavaly februárban és márciusban többször is járt szülővárosában. A Nyíregyházi Egyetemen a Magyar Táncművészeti Főiskola közreműködésével induló táncos és próbavezető alapszakról beszélt, a Művészeti Szakközépiskolában pedig az Universitas-gyűrű átadásában segédkezett. Ez utóbbi esemény előtt találkoztunk, és arról beszélgettünk, mennyit változott a balett helyzete, de arról is kérdeztük, hogyan éli meg azt, hogy napjainkban jóval kevesebben jelentkeznek a klasszikus balett táncművész szakra, mint az ő idejében.

– A jelentkezők száma csökkent ugyan az utóbbi tíz–tizenkét évben, de stabilizálódott kilencven–száz körül, és az elmúlt öt évben már nincs visszaesés – mondta a Táncművészeti Főiskola rektora, hozzátéve: a mostani helyzetet nem lehet és nem is szabad összehasonlítani a két–három évtizeddel ezelőttivel.

Rendkívül nehéz pálya

– Egy időben megnőtt az igény a hagyományok ápolása, az értékek átadása iránt, amelyekre nemcsak a mindennapi életünk, a vallás vagy a kultúra épül – e nélkül a klasszikus balett is elképzelhetetlen. De a változások kézzelfoghatók: a képzés jóval összetettebbé vált, a technika tudományos alapokon nyugszik. Ez egy rendkívül nehéz pálya, ahol legalább kilenc embert próbáló év után sem biztos, hogy valakiből jó táncos válik. Ma nem trendi nehéz, kemény munkával járó hivatást választani, hiszen aki a tévében pár percig bohóckodik, sztárrá válhat, és sokaknak ennyi elég. A kultúra megítélésétől is függ, hogy a fiataloknak eszükbe jut-e művészeti pályára lépni, és most ebben nem állunk túl jól, így a szülők általában pénzügyi, gazdasági területre terelik a gyerekeiket. Én azt szoktam mondani a növendékeknek, hogy aki nem hal bele abba, ha nem lehet táncos, keressen más hivatást. De akit a színpad beszippantott, nem tud mást csinálni. A siker a fizetség, és ebből a szempontból majdnem mindegy, hogy a spicc cipő New Yorkban vagy Budapesten töri fel a lábad: mind a két színpadon ugyanúgy fáj. A taps pedig mind a két helyen ugyanolyan jól esik. Ez az, ami miatt csináljuk.

KM-SZA

„Nem vágyom arra, hogy sztár legyek”

Szakály György nem egyedül érkezett Nyíregyházára: magával hozta Varga Mátét, aki az egyik legjobb példa arra, hogy vidékről indulva sem elérhetetlenek a balettszínpadok. A nyírtassi fiatalember hamarosan végez a főiskolán, noha sokáig eszébe sem jutott, hogy táncos legyen. – Gyerekként nem tudtam magam elképzelni táncosként, ma viszont azt nem tudom elképzelni, hogy mást csináljak. Az elmúlt évek alatt sokat tanultam és sokat kaptam szellemileg, fizikailag, művészileg. A kritikákból is tanulok, de itt sokkal több a megerősítés, mint az elmarasztalás. Nem vágyom arra, hogy sztár legyek, sokkal inkább példakép szeretnék lenni.