Az éttermi trónszéktől a mesebeli óriás cipőig

Nyíregyháza - Ma duális képzésnek mondják azt, ahogyan a kálmánházi gyerek megkezdte elsajátítani a kárpitos szakmát. A Kelet arcképcsarnoka: Smid Gábor, a kényelemteremtő kárpitos.

– Azt nem mondhatom, hogy szülőfalumban és a családomban rám ragadt volna a kárpitos szakma szeretete, hiszen a rokonságban senki nem művelte ezt a szakmát – meséli a kezdetekről Smid Gábor. – Jó apám karbantartó, édesanyám takarítónő a helyi iskolában, és a bátyám is gazdálkodik. Már kisiskolás koromban elgyönyörködtem egy szépen faragott széken vagy hajlított fából készült bútoron, de az az igazság, hogy a szüleim pendítették meg ezt a lehetőséget, amikor nyolcadik után az ipari iskola szóba jött, így lettem a 107-es szakmunkásképző tanulója Nyíregyházán.

Tetszett neki az iskola, a tanárok, a szakoktatók, de igazán izgalmasnak azt találta, amikor a gyakorlati napokon a mesterek mellett a fa közelébe került. Megcsodálta és megismerte a fűző és a ragasztó kisgépeket is, de gyorsan megtapasztalta, hogy ez olyan szakma, amihez a jó szemen kívül ügyes kéz is kell, kiváltképp a fa megmunkálásához. Mesterei elmondták, hogy az emberek jelentős része nemcsak vadonatúj bútorokkal, hanem az évtizedeken át őrzött örökségekkel is szereti díszíteni a házukat, lakásukat.

Kis üzemek, szép bútorok

Azt is hozzáteszi a fiatal kárpitos, hogy sajnos, sok embernek nem telik új bútorra, ezért fordul hozzájuk. Nem egy esetben csak anyagárat kért a megrendelőtől, mert látta rajta, hogy szegény ember.

– Amikor kézhez kaptam a szakmunkás-bizonyítványt, magam választottam meg, kihez megyek még több gyakorlatot szerezni. Volt kik közül válogatnom, hiszen akkor és most is elég sok kárpitost találni Nyíregyházán.

– Kevesen tudják, szinte az egész országban megtalálhatóak az itteni kis üzemekben készült szebbnél szebb bútorok. Van olyan kiváló mester is, aki csaknem harminc embert foglalkoztat – mondja a fiatalabb korosztályt képviselő Smid Gábor, aki még alig múlt harmincéves, de már önálló vállalkozása van néhány éve a megyeszékhely belvárosában, ahol vele együtt négyen teljesítik a szépet szeretők megrendeléseit.

Beszélgetésünk alatt is többször hívták telefonon, az egyik sóstói vendéglős 27 trónszéket rendelt tőlük, mások cirádás fotelek, hálószoba-garnitúrák fafelújítását, új anyaggal áthúzását rendelték meg tőlük.

– A színházi díszlettervezők nagy része is kárpitos, már mi is dolgoztunk nekik. Tavaly jött a kérés, hogy egy mesedarabhoz tudnánk-e készíteni egy 4 méter hosszú és 5 méter magas női cipőt fakerettel, hogy lehessen belül kárpitozni, mert abból száll majd ki a mesésen szép szereplő. Megcsináltuk, a művészek is elégedettek voltak vele.

Nemes faanyagok és kungfu

Arról is beszélt a fiatal vállalkozó, hogy sokszor tapasztalják: a rekonstrukcióra behozott régi bútorok faanyaga még most is nemesebb, mint néhány mai, olykor pozdorjából készült és festékkel eltakart hitványabb.

– Nálunk a tisztaság, az anyag választéka, no meg a munka pontossága alapkérdés – mondja Gábor. A parányi irodában látom, hogy míg régebben a vonalas telefonra is várnia kellett évekig, természetesen Gábor mobilon telefonál, és kereshetik interneten is, mert ezek nélkül ma már élni sem lehet.

Kérdezem a hobbijáról, ekkor kissé elkeseredik: imád kungfuzni, de a remek edzője kiment Ausztráliába dolgozni, s most saját magát edzi. Szeret szépirodalmat olvasni, és miután élettársa a képességfejlesztőben dolgozik, ezen a területen is bővíti ismereteit, s olykor segít is párjának.

- Angyal Sándor -