Kék ég alatt piros madár

Flamingo - Ha a ködös párás és fagyos Kaszkád-hegységből, Rhododendron városából az átló mentén elrepülünk a verőfényes Floridába, ismét beszélő nevű helyekbe bukkanunk. Ahogy legutóbb ígértem, máris Flamingo városában vagyunk.

A hurrikán nyomai

A félsziget alsó részét az Okechobee mocsár uralja, alig hagyva helyet a part menti világhírű üdülőhelynek, a Miami Beach-nek.

Az előző epizód szófejtésének hagyományával nem szakítva, eltekintek a mocsárnak nevet adó indiánok nevezéktanától, inkább felhívnám a figyelmet az ingoványon átvezető autópálya újabb kori elnevezésére: Alligator Alley. Aki a Mexikói öböl partján elterülő Tampa városára kíváncsi, az megnézheti, valóban ott napoznak-e a leállósávon túl a névadó hüllők.

Én viszont nekivágtam a kisebbik útnak, amely Flamingó városába vezet, és ugyancsak az említett öböl partján található. Még el sem értem a mocsarakat, amikor megtaláltam a hajdan erre járt Andrew hurrikán pusztításának nyomait. Kilométernyi széles csapást vágott a pálmaerdőkbe jó két évtizede, de egy ilyen csapás hege lassan gyógyul.

Az Okechobee egy szép lassan csordogáló tiszta vizű mocsár és természetvédelmi terület. A kiépített és védett ösvények mellett háborítatlanul él kígyó, béka és krokodil. Egy óriásszöcske-faj éppen rajzott, olyan volt a röptük, mint nálunk a tiszavirágzás. Megilletődötten álltam meg a vidék legmagasabb pontját megjelölő obeliszknél. A felirat szerint itt nem kevesebb mint három láb magasan vagyok a tenger szintjétől. Majdnem egy méter, sóhajtottam az égre emelve tekintetem. Nem messze tőlem hollók húztak el, ismerős károgásuk az otthoni egeket idézte.

De hol vannak a flamingók? Még néhány tucat kilométer és ők is feltűntek. A város, amelyet róluk neveztek el, inkább luxusjachtokban volt gazdag, és óriás légcsavaros siklócsónakokban. Ez utóbbiak – lévén lapos fenekűk – bárhová elviszik az embert széles e mocsárban. Vezetőik természetesen tudják, hol látni kicsi és nagy aligátort. A mienk gazdájának „természetesen” magyar felmenői is voltak. De nemcsak róluk mesélt, hanem elvitt oda, ahol egy helyi gladiátor megvív az aligátorral, és oda is, ahol a flamingók túrják az iszapot. A madarakat etetni tilos – volt kiírva mindenfelé. Mondhattam én ezt a hollóknak… A lányomnak… Meg a kék ég alatt a madaraknak…

KM