Megyeszerte találkozhat tanítványaival és alkotásaikkal

Nyíregyháza, Nyírmada - Évtizedeken át oktatta a szilárdságtant tanítványainak. A Kelet arcképcsarnoka: Tóth Barnabás, az ÉVISZ nyugalmazott építész-tanára.

Legkisebbként ő már Nyírmadán született a két-két lány és fiú mellé, s bizony nem éppen jómódba csöppent. Apja, dr. Tóth Barnabás a háború végéig Mándokon volt főszolgabíró, szép szolgálati lakásuk volt, amiből 1945-ben távozniuk kellett.

Nyírmadán kötöttek ki, egy rokon házában, a papa „doktor sertésgondozó” lett a közeli gazdaságban, s utána is csak segédmunkásként kapott állást ott, ahová költöztek: Hortobágyon, Ózdon; Debrecenbe visszatérve már kőművesnek léptették elő. – Anyám is hiába volt tehetősebb család sarja, a háború után mindenüket elvették. Én már a cívisvárosban kezdtem iskolába járni, s miután édesanyám tanítónő volt, korán a fejembe vettem, hogy gyerekeket fogok tanítani. Jól indult minden, a Kossuth-egyetem gyakorlógimnáziumába kerültem, majd az egyetem matematika-ábrázoló geometria szakán szerettem volna folytatni, ahol viszont tudták, hogy kinek a fia vagyok, ezért nem vettek fel, hanem átirányítottak az Ybl Miklós Műszaki Főiskolára; ott szereztem mérnöki diplomát 1972-ben.

Tanévkezdés a Nyírségben

Egy évig dolgozott tervezőmérnökként a Hajdúterv megyei irodájánál, majd megtudta, hogy Nyíregyházán az ÉVISZ (az építés- és vízügyi szakközépiskola) mérnöktanárt keres, és az új tanévet már a Nyírségben kezdte.

– A középiskola azért is emlékezetes számomra, mert ott ismertem meg későbbi feleségemet, Márk Gyöngyit, aki tanító lett. Egy ideig a házasságkötésünk után is átjártam Nyíregyházára tanítani, Gyöngyivel pedig csak este találkoztunk. A nagyobbik lányunk is a kálvinista Rómában született 1974-ben, a kisebbik már Nyíregyházán ’77-ben, ők is mindketten pedagógusok, és már négy unokával ajándékoztak meg.

Ha nem is volt eminens a középiskolában, szigorú, de következetes volt az ÉVISZ-ben. A munka mellett elvégezte a mérnöktanári és a közoktató-vezetői szakokat. Több évtizedes nyíregyházi tanárkodása idején, 1995-ben nevezték ki igazgatóhelyettesnek, a munkakört 2011-es nyugdíjazásáig látta el. Évtizedekig oktatta a szilárdságtant, beásta magát a statika, a homogéntartók és a vasbeton szerkezetek rejtélyeibe.

Tanítványokból tanárok

Azt mondja volt hallgatóiról: – Akármerre járok a megyében, szinte mindenhol találkozom velük vagy a létesítményeikkel. Legutóbb egy szalagavatón több egykori tanítványom tanárként volt jelen az iskolában.

Rákérdezek: aki több generációt nevelt iskolájában, kapott-e elismerést. Azt válaszolja: sohasem állt sorba kitüntetésekért, s talán ezért is örül annyira a 2002-ben a várostól kapott oktató-nevelő munkáért díjnak, mert ezt egy valóban elfogulatlan testülettől kapta.

Nyugdíjasként sem unatkozik, sokat olvas, keresztrejtvényeket fejt és nagyon jól érzi magát a lakás alatti garázsban, amikor az egyik unokájával belemerülnek a barkácsolásba.

- Angyal Sándor -