Szalagokon örökítette meg kultúránkat

Nyíregyháza - A lesajnált középhullám nem volt tekintettel a határokra. A Kelet arcképcsarnoka: Szikora András, a volt Nyíregyházi Rádió egykori hangmérnöke.

Hamisítatlan tirpák házba született a Víz utcára, amikor a második világégés után Nyíregyháza jelentős része még romokban hevert, hiszen 1945. augusztus 30-át írtak.

– A Jókaiban végeztem az általánost, majd a szülők biztatására iratkoztam be a közgazdasági technikumba, hogy könyvelőként biztos kenyérkereső legyek. Bár ott leérettségiztem, de nem nagyon vágytam íróasztal mellé, ezért elmentem Bíró Laci bácsihoz, a Gelka akkori vezetőjéhez, mert megtudtam, hogy a televíziók gyors terjedése miatt ott is jó szakmához lehet jutni – magyarázza Szikora András.

– Így is történt, de mikor a főnök a végzetteket szétosztotta a megyében, engem meg sem említett. Csak rákérdezésem után mondta meg, hogy a jó eredményeim miatt nekem a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolát javasolja a fővárosban, ahol hangmérnöki diplomát szerezhetek. A végzés után rövid ideig még a Gelkánál dolgoztam, majd a Nyíregyházi Rádió hangtechnikusi állást hirdetett, így 1973-tól a rádió lett a munkahelyem.

András arca beszélgetésünk e részénél kisimul, szeme csillogni kezd, hiszen ebben az időszakban kezdődött hivatása legszebb korszaka. Ekkor kezdték ugyanis fejleszteni a vidéki stúdiókat, nemcsak technikailag, hanem műsorkészítésben is. Előtérbe került a népzene, a tirpák dalok népszerűsítése, a különböző fesztiválok.

Rádiók, magnetofonok

– Nem feledkezhetünk meg a színházi közvetítésekről sem, melyeket jórészt éjszaka rögzítettünk olyan színészekkel, mint Mensáros László, Szigeti András, Bárány Frigyes, Csíkos Sándor, Holl István, Vitay András. Valósággal berobbant a magyar irodalmi életbe Antall István szerkesztésében a Hangsúly címet viselő műsor Ratkó József szerepvállalásával, akinek a Segítsd a királyt! című drámáját is sikerült rögzítenünk. Igazi missziót vitt a Nyíregyházi Rádió, a később lesajnált középhullám nem volt tekintettel a határokra: hallgattak bennünket Beregszásztól Kolozsvárig.

Aztán jött a rendszerváltás, megannyi fordulattal a műsorkészítésben, majd 2007-ben a szomorú döntés: a vidéki adók fölött kimondták a végítéletet. Elsőként a Nyíregyházi Rádióra tettek lakatot, s eresztették szélnek a munkatársakat. Később

megpecsételődött a többi hat adó sorsa is: mindet felszámolták, az archívum jó része megsemmisült, és most a Krúdy emlékéhez is kötődő nyíregyházi volt rádióépületet üresen pusztítja az enyészet.

– Éppen akkor érkezett el az ideje, így elmentem nyugdíjba. Nagyon kevés anyagot még meg tudtam menteni, amit olykor felhasználok egy-egy kiállításnál. Az évtizedek alatt ugyanis körülbelül 300 rádiót és 50–60 magnetofont sikerült összegyűjtenem, ezeknek a kertvárosi evangélikus gyülekezet adott helyet közösségi házában, a város 1927-ben megépített első adótornya közelében.

– Egy lányom és egy fiam van, a feleségem, Veszprémi Erzsébet egykori szerkesztő-riporter, aki szintén megélte a vidéki rádiók bezárását.

- Angyal Sándor -