Kihozni a fából annak rejtett szépségeit akár kisbicskával is

Nyíregyháza - Nagyon sok szükséges szerszámot maga készített magának. A Kelet arcképcsarnoka: Rádi László, fafaragó népi iparművész.

– Jó apám, aki fakitermelő volt az erdészetnél, olykor hazahozott székelyi lakásunkra egy-egy érdekes, kisebb fadarabot, s jól emlékszem, én mindig azt lestem, hogy abból mit lehetne faragni, esetleg egy széket, netán egy fakanalat. Mióta az eszemet tudom, mindig csodálattal tekintettem bármilyen fára, nagyobbacska koromban már úgy, hogy vajon mi rejlik benne, milyen érdekes tárgyat lehetne belőle kiszabadítani faragással vagy egyéb megműveléssel – mondja első kérdésemre Rádi László, aki tavaly januárban töltötte be a hatvanadik életévét, s aki ennél sokkal fiatalabbnak tűnik.

Hacsak tehette, előkapta kis éles bicskáját, s máris valamilyen hasznos, érdekes tárgyat faricskált ügyes kezével.

Tanult is társaitól

Különben akkortájt ő még nem dédelgetett iparművészi álmokat, ám amikor Kalocsán volt katona, igencsak megakadt a szeme a kerítésekre felfuttatott kobaktökre, aminek megszedte a magvát, és hazajövet elvetette az almáskertjükbe.

Négyszáz almafán díszlett ez a formás tök, amit ő felvitt Pestre és nagyon jó áron értékesített. Kellett is a pénz, hiszen közelgett a nagy nap, amikor örök hűséget fogadtak egymásnak Tarjan Anikóval 1980-ban.

– Ekkortól már a párom is kíváncsiskodni kezdett a fafaragás iránt, még a Népművészeti Múzeumot is felkerestük, megtudni, mi iránt érdeklődnek leginkább a látogatók. Részt vettünk a Népművész Ifjú Mestere pályázaton, de az anyagunkat akkor nem fogadták el, mert tartósító anyaggal bekentük, hogy még szebb legyen.

No, de ami késik, az nem múlik: nemcsak ő, a felesége is elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet.

László közbeveti, hogy bár csak egy évig dolgozott a pesti Kertészeti Egyetem arborétumában, ám ott is sok tapasztalatot sikerült szereznie. De az igazi és bonyolult képzés a gépi logisztikai tudnivalók elsajátítása volt Ferihegyen. Az ott szerzett tudást hazajövet tizenhat évig kamatoztatta az itthoni repülőtéren.

S tekintettel arra,hogy „repülőskorában” sem szakadt el a fafaragástól, amikor a kilencvenes évek elején jött itthon is a szanálás, a leépítés a reptéren is, Rádi László nem jött zavarba: 94-ben vállalkozó fafaragó lett, tehát önállósodott. Nagyon sok szükséges szerszámot maga készített magának, saját műhelyt hozott létre Sulyánbokorban, ahol egyébként nyolc szakmai tábort szervezett már.

Értelmes feladat a gyerekeknek

Az is mai életéhez tartozik, hogy sok gyermeket tanít a fafaragás tudnivalóira a Kölcsey utcai Valdorf-iskolában.

– Ha értelmes feladatokat kapnak a gyerekek, csodálatosan készítik a hajókat, kis repülőket, egyéb használati tárgyakat.

Szép családja is van Rádi Lászlónak. Marian lánya bőrdíszműves, az ő férje kovács népi iparművész, két gyerekük van.

Fia, László faipari technikumot végzett, pár évig restaurátorként is dolgozott Pesten, s tizennégy éves korától szinte valamennyi fafaragó versenyen dobogós volt, s ő is már 7 éve fafaragó népi iparművész – ők most egy öt hónapos kislány unokát nevelnek.

Hobbi? Idősebb Rádi László Sulyánbokorban nemcsak a műhelyben időz, hanem az ott lévő tágas telken is sokat dolgozik, hogy meglegyen az egyre nagyobb családnak a jóféle zöldség és gyümölcs.

- Angyal Sándor -