A Barzó-téglától a Koronáig

Nyíregyháza - Egy városnak, amely nem büszkélkedhet túlzottan régi múlttal, meg kell becsülnie épített értékeit.

Kéry Péter több mint 30 éve dolgozik a televíziós szakmában, s az egyik városi televíziónak is alapító tagja. Kedvenc témakörei a helytörténet, a néprajz, a történelem, s természetesen természetfilmeket is szívesen készít. Régi terve volt, hogy filmre viszi a megyeszékhely nagy építőmestereinek a munkáit, bemutatva az alkotók életútját is. Így született meg az Épül a város című mozgóképes dokumentum, amely Alpár Ignácnak, Barzó Mihálynak, s dédnagyapjának, Kéry Józsefnek állít emléket.

Ma is a város ékei

Városi gőzfürdő, evangélikus főgimnázium, börtön, királyi törvényszék, vármegyeháza, színház, Korona Szálló, görögkatolikus templom, Erzsébet közkórház vagy a pénzügyi palota, amiben most a Kölcsey Ferenc Gimnázium működik – ezeket a patinás középületeket kivétel nélkül Barzó Mihály építette, többségüket Alpár Ignác tervei alapján.

Mindehhez már csak hab a tortán a csaknem elfeledett dédnagyapa, aki ugyancsak szép polgári házakat hagyott örökül Nyíregyházának.

– Készítettem egy filmet a Bencs családról, s ez az időszak, a Bencs polgármesterek kora annyi érdekes adalékkal szolgál, hogy a kutatások során rábukkantam a város nagy építőmestereinek a történetére is – tudtuk meg az alkotótól.

– A dédnagyapámról pedig dr. Margócsi Józsefnek köszönhetően hallottam először. A nagynénémék a Nyírvíz-palotában laktak, s pedagógusként nagyon jó viszonyt ápoltak a nagyszerű irodalomtörténésszel, mindenki Jocó bácsijával. Ők kérték fel, hogy nézzen utána a családfának. Kiderült, hogy Kassáról származunk, ám a családtörténetben van egy aprócska csavar, amit a helytörténész kutató sem említett.

Kéry József, az építőmester dédnagyapa

Ez a Kéry biztosan az a Kéry?

– Történt ugyanis, hogy a dédnagyanyám a nagyapám születése után 6 hónappal meghalt, s három évre rá Kéry József újranősült, új családot alapított. Később – az építészi feladatok fogytával és a politikai pálya felé fordulva – a fővárosba költöztek. A nagyapám viszont Nyíregyházán maradt, s ennek köszönhetően vagyok magam is nyíregyházi. Nehéz volt ezt kibogozni, mert az anyakönyvi bejegyzéseket sem a felekezetünknél, a katolikusoknál, hanem az evangélikusoknál találtam meg – sorolta Kéry Péter, majd hozzátette:

– A filmemmel – ami egy merevlemezhiba miatt majdnem megsemmisült – üzenni is akartam. Nap mint nap elhaladunk ugyanis ezek mellett az épületek mellett, s nem vesszük észre a gyönyörű díszítőelemeket, azt a sok szépséget, amelyek a polgári életforma léptékét és milyenségét is érzékeltetik.

- KM-MJ -

Az emberek felismerték, hogy lehet így is élni, mégpedig jól élni

– Már javában zajlott a forgatás, amikor kiderült, hogy kell egy szakember, aki elmagyarázza a lényeget, s a lelkesedését is átadja – mondta el saját szerepéről Szatmári István műemléki szakmérnök, a film közreműködője. – A századforduló azért is izgalmas időszak, mert a konjunktúrának köszönhetően az emberek felismerték a polgárosodó Nyíregyházán, hogy így is lehet élni, mégpedig jól élni. Mindez persze a jól gondolkodó városvezetőknek is köszönhető volt, sorra épültek a takarékpénztárak, a pénz remekül prosperált, a város pedig szépen gazdagodott. Engem is megdöbbentett, amikor azzal szembesültem, hogy az Érpatak partján eredetileg milyen volt a Gencsy-ház, amit mára mérhetetlenül lecsupaszították, vagy Kéry József saját háza, ami sajnos már nincs meg. Ha a munkáira nézünk – a meglévő Széchenyi utca 5. szám alatti házra, ahol régen a zeneiskola működött –, szemünkbe tűnnek a finomságok: ahogy a kaput megkomponálta, vagy az előcsarnokot, a tető pedig egy gyönyörű acélkorláttal zárta le. Ez a film egy felkiáltójel, arra figyelmeztet, hogy ne feledkezzünk meg az értékeinkről – hangsúlyozta.