Helyi közélet

2016.10.19. 10:17

Áldozatok a bitófa mellett - megrendítő kiállítás Jósa András Múzeumban

Címkék#1956#kiáll

Nyíregyháza - A tárlat címének megfelelőlen aki belép, a polcokra rakott befőttesüvegek mögött egy orosz katonával találja magát szemben. A látogatók mosolyognak is a tetszetős megoldáson, ám a röpcédulaként aláhulló idézetek, a fotók, a karszalagok, a kitűzők és a fegyverek között haladva eltűnik a jókedv.

Nyíregyháza - A tárlat címének megfelelőlen aki belép, a polcokra rakott befőttesüvegek mögött egy orosz katonával találja magát szemben. A látogatók mosolyognak is a tetszetős megoldáson, ám a röpcédulaként aláhulló idézetek, a fotók, a karszalagok, a kitűzők és a fegyverek között haladva eltűnik a jókedv.

A látványos és interaktív tárlat az 1956-os eseményeket idézi fel, de a forradalomhoz vezető utat, valamint az azt követő időszakot is bemutatja, különös tekintettel a Nyíregyházán és a Szabolcs-Szatmár-­Bereg megyében tör­tén­­tekre. A tárlat fényképeken és korabeli tárgyakon keresztül ismerteti meg a látogatókkal a korszakot, de közben forog a filmhíradó, a falakról ránk kacsintanak a plakátok, egy szürke takaró alatt megbúvó priccs pedig azt is megmutatja, milyen volt a korszak börtöne.

Tartalom és kifejezőerő

– A magyar történelem szabadságharcai megmutatták, hogy csak magunkra számíthatunk – mondta a kiállítás megnyitóján dr. Ulrich Attila, Nyíregyháza alpolgármestere, aki azt kérte a fiataloktól, hogy soha ne felejtsenek el tisztelegni 1956 hősei előtt. – Ez a nép a saját kárán tanulta meg, hogy mekkora kincs a szabadság, és nemcsak az számít, hogy mi történt hatvan évvel ezelőtt, de az, hogy erre minden korszakban emlékezni kell – tette hozzá az alpolgármester, kiemelve a kiállítást létrehozók nagyszerű munkáját. Azt mondta, a tárlat tartalma és kifejező ereje méltó a hatvanadik évfordulóhoz.

Megrendítőek a relikviák, a hatalmas vörös csillag, a pisztolytáskák, és van, ahol nem lehet nem megállni: egy fal, rajta a megyei áldozatokkal. A nevek mellett rangjelzés, foglalkozás, település és minden sor végén két dátum: a születésé és a halálé. Nem ismertük őket, mégis kiszámoljuk, hogy hány év is adatott nekik. És feltesszük magunkban a kérdést: volt-e más választásuk, mint feláldozni magukat a hazájukért?

KM–SZA


„.. a halál mindkét halálra ítéltnél bekövetkezett”

A kiállítás egyik legmegrázóbb tárgya egy bitófa – az a bitófa, amelyen a forradalom két nyíregyházi mártírját, Szilágyi Lászlót és Tomasovszki Andrást kivégezték. Dr. Bene János, a múzeum igazgatója néhány évvel ezelőtt egy összejövetelen dr. Chrabák Lászlóval beszélgetett, a megyei büntetés-végrehajtási intézet akkori parancsnok-helyettese pedig megjegyezte, hogy a börtön padlásán őrzik a forradalom utáni időkben használt eszközt. – Meglepődtem és megörültem, hiszen ez egy nagyon jelentős 1956-os relikvia, de utána sokáig nem foglalkoztunk a sorsával. Most, amikor a kiállításra készültünk, eszembe jutott, és szerettük volna idehozatni, ám kiderült, hogy idő közben átvitték a sátoraljaújhelyi börtönmúzeumba. Ott van leltárba véve, de az igazgató a rendelkezésünkre bocsátotta, így most mindenki elidőzhet előtte és elgondolkodhat a múlton. – A bitó mellett a falon egy jegyzőkönyv: a két elítélt utolsó perceinek lenyomata. E szerint Szilágyi Lászlót 1958. május 6-án 7 óra 16 perckor, Tomasovszki Andrást 7 óra 18 perckor adták át az ítélet-végrehajtónak a megyei börtön udvarán, az orvosszakértő pedig 7 óra 36-kor már azt jelentette: „a halál mindkét halálra ítéltnél bekövetkezett”. Ott a pecsét, az aláírás – történelmünk sötét napjának tényszerű, rideg krónikája.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában