Mindennapi szócsaták

Mostanában még az édesanyáknak is alaposan meg kell gondolniuk, hogyan hívják meg vasárnapi ebédre felnőttkorú gyermekeiket a férjükkel, illetve a feleségükkel, nehogy a közelgő október 2-ai népszavazás miatt családi belháború törjön ki a leves kanalazgatása közben a más-más politikai nézeteket valló családtagok között. M. Magyar László jegyzete.

Megfagyott hirtelen a levegő, megtört a beszélgetés lendülete a minap egy baráti összejövetelen is, hiszen az unokákról, a tiszai nagy fogásokról a szó hirtelen a kötelező kvótára és a népszavazásra terelődött. Két táborra szakadtak a több évtizedes barátságot ápoló férfiak. Az egyik csoport a nemzeti kultúrát, a nemzeti identitást, a terrorveszélyt, a kereszténység védelmét emlegette, míg a többiek olyan szavakba kapaszkodtak, mint segítőkészség, szolidaritás, áldozatvállalás, együttérzés. Halkan elhangzott az is, hogy el kell menni szavazni, de a voks legyen érvénytelen.

Lehetett volna még akár tettlegesség is a szócsatából, de aztán lehiggadtak, és valamennyien belátták: Akár a „nem” kapja a legtöbb szavazatot, akár az „igen”, az alapprobléma nem fog megszűnni. Nem a magyarok mondják ki a végső szót a migránsválság megoldására, a népszavazás csak egy véleményt tükröz majd a kötelező kvótával kapcsolatosan.

Tulajdonképpen a menekülők hazájában kellene minél hamarabb normalizálni a helyzetet, hogy a lakosság ott maradjon a szülőföldjén – mégpedig békében és emberi körülmények között!

- M. Magyar László -