A fesztiválcsináló igazgató

Kisvárda - A kitüntetett szerint a szakmai díj visszaigazolása annak, hogy jó úton járnak.

Augusztus 18-án a Pesti Vigadóban vehette át a Bessenyei-díjat Lázár János miniszterelnökséget vezető minisztertől a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Házának igazgatója, Nyakó Béla. A kitüntetettel ennek az örömteli eseménynek az apropóján beszélgettünk.

Igazán jó döntés volt…

A közel 25 éve művelődési központot vezető szakembert a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának büszke protektoraként, fesztiváligazgatójaként ismerik sokan. Fontos elmondani azonban, hogy az egyik legnagyobb színházi seregszemlévé növő rendezvényt tulajdonképpen megörökölte Pribula Lászlótól és az akkori városvezetéstől. Kezdetben 10 napos volt a találkozó, és 25–30 előadást mutattak be a színházak ajánlataiból válogatva. Ám az igazi áttörést az hozta el, amikor a művelődési központot összevonták a várszínházzal.

– Az integrált intézménnyel már könnyebben lehetett pályázni, éppen ezért ma is jó döntésnek tartom, hogy ezt megléptük. Annak is örülök, hogy megtaláltuk az arányokat a hazai és a határon túli színházak szerepeltetésében, és így a várszínpadi szórakoztató jelleg sem laposodott el. A cél az volt, hogy jó előadásokat hozzunk el Kisvárdára, mert az ilyenek a szakmának és a közönségnek egyformán tetszenek – foglalta össze az eredményeket a fesztiválszervező, és beavatott abba is, hogyan zajlik évtizedek óta a kiválasztás.

Egy évben legalább kétszer felkeresnek minden ajánlkozó színházat, és ahová mégsem jutnak el, onnan videolemezen kérik be a produkciót, illetve a televíziós színházi műsorokat is figyelemmel kísérik.

Több egyszerű nézőnél

Mivel a Művészetek Házában és a várszínpadon sincs zsinórpadlás, alaposan meg kell fontolni, melyik az a játék, ami technikai értelemben is megfér itt. Amikor arról faggattuk, hogy mennyire érzi a lelkéhez közelállónak a színházat, szerényen csak annyit mondott: egy kicsit azért több vagyok egyszerű nézőnél.

– Persze játszó embernek csak annyiban nevezném magam, hogy az élet is egy végtelenített szerepjáték. Ott sem szabad túljátszani semmit – hangsúlyozza, holott többen is tudhatják róla, hogy drámapedagógiát is végzett Nyíregyházán.

Mint néma török szolga

Arról viszont már bizonyára kevesen hallottak, hogy Nyakó Béla csapatmunkában – no és persze Horváth G. Gergely televíziós rendező irányítása mellett – készített vagy 15 tévéfilmet is a Magyar és a Duna Televíziónak, határon túli művészekkel.

Arról pedig csak vonakodva mesél, hogy egyszer egy magyar játékfilmben, A szigetvári vértanúkban is felbukkant.

– Nem vagyok rá túlzottan büszke, mert néma török szolgát alakítottam, de arra már igen, hogy olyan színész­óriások mellett, mint Haumann Péter vagy Darvas Iván, aki a szultánt játszotta. Épp a komáromi várban kötöttem le egy előadást, és Görgey Gábor, a televízió kulturális felelőse „meglátta bennem a figurát” – mesélte nevetve.

KM-MJ