Noé bárkája Sóstón is kikötött

Nyíregyháza - Egy új tanulmány szerint végveszélyben vannak a nagytestű állatok. Fennmaradásukért Sóstón is küzdenek.

Mire beköszönt a 22. század, bolygónk emblematikus állatai közül – mint például egyes tigris-, gorilla- és orrszarvúfajok – sok már a múlté lehet, eltűnésük azonban nemcsak szimbolikus veszteség lenne, hanem egész térségek ökoszisztémáját sodorná veszélybe.

Hogy a világ legnépszerűbb állatfajai közül sok komoly veszélyben van, nem újdonság. Az orvvadászat és az emberi terjeszkedés drasztikusan csökkentette az állatok természetes élőhelyét, és az egyedszámukat is. A tendencia globális hatásai nehezen körvonalazhatók, éppen ezért készült el nemrég egy tanulmány, amelyhez – több tucat biológus segítségével – a világ minden kontinensén katalogizálták a veszélyeztetett fajokat. Amikor elemezték az adatokat, elszörnyedtek a prognózis láttán: a nagytestű ragadozók és növényevők hatvan százaléka eltűnhet a Földről.

Új szerepben az állatkertek

Megyénk leghíresebb intézménye, a Nyíregyházi Állatpark oroszlánrészt vállal a veszélyeztetett fajok szaporításából, ezáltal megőrzésükből az utókor számára.

– Az elmúlt években, évtizedekben az állatkertek szerepe átértékelődött: míg az előző évszázadban csupán az állatok bemutatása volt a cél, addig ma a szórakoztatás mellett oktatással, kutatással és tenyésztéssel is foglalkozunk, azaz mint modern Noé bárkája, megőrizzük a védendő fajokat az utókor számára – tudtuk meg Révészné Petró Zsuzsától, hogy szerencsére nem az utolsó utáni pillanatban próbálják megfordítani a tendenciát.

– Az állatkerti munka végső célja, hogy a veszélyeztetett fajok egyedeit szaporítsák, tulajdonságaikat, genetikai állományukat minél jobban megőrizzék, és a jövőben az eredeti élőhelyet ismét benépesítsék. Mivel a Nyíregyházi Állatpark mindig is törekedett a ritka, kipusztulás szélén álló fajok tartására, számos olyan állat látható nálunk, amelyből már csak néhány száz egyed él a világon. Ilyen például a szumátrai és a maláj tigris – tette hozzá az intézmény osztályvezető-szóvivője.

Saját forrásból

– Jelenleg a Nyíregyházi Állatpark 36 EEP-s és 23 ESB-s fajt tart – folytatta Révészné Petró Zsuzsa. – Magyarországon csak nálunk látható a legnagyobb szárazföldi emlős, az afrikai elefánt, amelynek a szaporításában is eredményesek vagyunk: 2007-ben és tavaly is napvilágot látott egy-egy kiselefánt Sóstón. A bali seregélyből – ami kizárólag az indonéz szigeten fordul elő – szabadon mindössze 80–100 egyed él. A fajmegmentés esetükben kétségtelenül sikeres, ugyanis az állatkertekben ennek a többszöröse, 2000 példány található, ebből pedig a Nyíregyházi Állatpark tenyészpárjai is kiveszik a részüket.

– Intézményünk a főemlősök fennmaradásához is hozzájárul: Ruti, a borneói orangután hároméves – ismertette az állatpark szóvivője a legkiemelkedőbb Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei eredményeket, amelyek eléréséhez külön támogatást nem kapnak, maguk gazdálkodják ki az erre fordított összeget.

- Hoványi Péter -

EEP és ESB: Mi micsoda?

A Nyíregyházi Állatpark az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének teljes jogú tagjaként részt vesz több fajmegmentési, tenyésztési programban.

Az EEP (Európai Fajfenntartó Tenyészprogram) egy magas szinten koordinált nemzetközi program, amely 1985-ben indult német kezdeményezésre. Célja a veszélyeztetett fajok állatkerti tartásának és tenyésztésének koordinálása. A program hozadéka az is: a szervezett szaporítás eredményeként már nincs szükség a természetben született állatok befogására, hogy csökkentsék a beltenyészettséget. Minden védendő fajnak van egy koordinátora, aki egy szakmai csoport segítségével irányítja a tenyésztési munkát, meghatározza és segíti a megfelelő tartási körülmények kialakítását, a helyes takarmányozást, a pároztatás rendszerét. Ügyel a genetikai sokféleség megőrzésére; meghatározza, melyik állatkert melyik egyedet tartsa, megszabja, melyik egyedet lehet szaporítani magas genetikai értéke miatt, és melyiket nem. A vadon már kipusztult arany oroszlánmajmok, valamint a kardszarvú antilopok visszatelepítésének sikere mutatja az EEP távlati elképzeléseinek jogosságát.

Az ESB (Európai Törzskönyvi Program) egy alacsonyabb szintű program, amelynek célja egy bizonyos faj állatkerti egyedeinek nyilvántartásba vétele és az állomány genetikai, demográfiai változásainak nyomon követése, majd az összegyűjtött adatok elemzése. A program élén a törzskönyvvezető áll, aki javaslatokat, tanácsokat adhat az állatkerteknek az állatcserékre. A program 1923-ban indult az európai bölények nyilvántartásba vételére, és a sikerének tudható be, hogy az akkor kipusztulás szélén álló emlős ma is él.