Koldus lehet vagy kéregető? - veti fel a kérdést olvasónk

Nyíregyháza - „Újmódi” amivel találkoztam. Az első esetem Nyíregyházán a templomnál történt, amikor a mise végén a parkoló autómhoz mentem - kezdi történetét a nyíregyházi férfi.Egy jó kinézésű, 30 év körüli fiatalember jött oda hozzám, és pénzt kért tőlem. Szóba elegyedtem vele, és őszintén megmondtam neki, hogy „maga nem úgy néz ki, mint akinek tényleg szüksége lenne a kéregetésre”. Mondott valamit, hogy „pedig van rá oka”, de aztán zöld lett a lámpa, odaadtam a 100 forintot, és elgondolkodtam a történteken. A templom előcsarnokában ott van a kéregetőknek szánt Szent Antal persely, vélhetően, akik oda teszik, amit a kint koldulóknak szánnak, az eljut a valóban rászorulónak. Nem tudom, hogy ez hogyan működik, de tartok tőle, hogy az én kéregetőm erről mit sem tud, meg nem is merne kockáztatni és ott kérni a parókián.

Másik esetem is „egyedi” trükk a javából. Ülök a piros háznál, a fagyizó közelében az oszlop kövén, és fagylaltot nyalogatok. Meleg van, itt most éppen árnyékos a hely, még a galamb is várja, hogy a tölcsérmorzsát adjam neki. Aztán újabb „életkép”, egy csinos, jól öltözött, 20 év körüli hölgy tisztel meg azzal, hogy leszólít. „Nem tudna adni 200 forintot?” és mutatja egy gyógyszernek a dobozát, „ezt kellene kiváltani, de, nincs rá pénzem elegendő”. Ránézek és „beugrik”, hogy nem túl régen kicsalt tőlem egy százast, akkor éppen Kállósemjénbe akart menni, de a buszköltségre nem volt elég pénze. Na, mondom neki, most „nincs apróm”. Utána nézek, látom, hogy az autóbuszvárónál a padon ülő hölgy nyúl a pénztárca után, a „szép lány” ott pénzt kapott, és robogott is tovább. Restellem, de odamentem a hölgyhöz és elmondtam neki az esetemet, „hát”, széttárta ő is a karját, becsapták, lelke rajta, mondta. Mindezt csak azért teszem szóvá, hogy nem árt vigyázni, mert azért a kéregetőknél nem biztos az a közmondás, hogy „nem a ruha teszi az embert”. Ki tudja, talán még milliomos kéregetők is járkálnak köztünk?

- Dombóvári István -