Nincs elvtelen kompromisszum

Nyíregyháza - Dr. Losonczy János a Magyar Orvosi Kamara országos alelnökeként a vidék gondjaira világít rá.

Egy hét gondolkodási időt kért, mielőtt igent mondott dr. Éger István felkérésére. Gyakorló orvosként, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) megyei elnökeként pontosan látja az egészségügyi ellátórendszer összes hibáját, tudta, rengeteg feladat tornyosul előttük, de nem volt ez másként az elmúlt negyed évszázadban sem.

Egy átfogó, koherens, és kormányzati ciklusokon átívelő reform­programra égető szükség lenne." Dr. Losonczy János

Késhegyig menő vita

– A rendszerváltáskor alakult meg a MOK, alapító tag vagyok, és büszke arra, hogy a kollégákkal a megyében egy nagyon jól működő megyei szervezetet hoztunk létre, melynek jelenleg is több mint 1300 tagja van – emlékszik a kezdetekre dr. Losonczy János, aki ma már a MOK országos alelnöke. A 25 év legnagyobb sikerének tekinti, hogy a kamara ma is működik, és sikerült a hitelességét megtartani. Elérték többek között, hogy bevezették az uniós munkarendet, az orvosok az ügyelet után „leléphetnek”, s nőtt az ügyeletekért kapott díj is.

– Ezek a nagy egészet tekintve pici részsikerek, mégis fontos lépések, mert azt mindenki látja, az egészségügyben tarthatatlan a helyzet – erősíti meg az alelnök.

A MOK szilárdan tartja magát az alapelvéhez: tevékenységükkel őrizni a hivatás tisztaságát, védeni és építeni az orvoskar tekintélyét, ezzel szolgálva a nemzet egészségének ügyét. Nem kis feladat ez most, amikor a tömeges orvoselvándorlásról, a kis, vidéki kórházak krónikus orvoshiányáról, ellátási zavarokról, bezárással fenyegetett osztályairól szólnak a hírek. Ezért is volt fontos, hogy vidéken élő alelnök dolgozzon a MOK országos vezetőségében, hiszen rávilágíthat olyan gondokra, ami a fővárosban fel sem merül.

– Megkerülhetetlenek voltunk és késhegyig menő vitákat folytattunk azért, hogy a nemrég bejelentett orvosi és ápolói béremelés ne csak illúzió legyen, persze tisztában vagyunk azzal is, ettől többre van szükség. Főleg akkor, ha itthon akarjuk tartani az orvosokat, mi több, szeretnénk, ha vidéken gyógyítanának – hangsúlyozza a szülész-nőgyógyász főorvos, nem feledkezve meg a szakdolgozókról sem.

Átpolitizált egészségügy

– Hogy mi a legnagyobb gond? – kérdez vissza az alelnök. Az, hogy több mint 15 éve folyamatos, egyre kiszámíthatatlanabb módosításokat kell végrehajtani, ahelyett, hogy megszületett volna egy átfogó, koherens, és kormányzati ciklusokon átívelő reform­program, s pontosan ütemezve megkezdődött volna annak a végrehajtása – hangzik a válasz.

A MOK álláspontja, hogy az új egészségügyi stratégiában meghatározott célok megvalósításának kiinduló feltétele a finanszírozás és ellátás szabályainak, feltételeinek, szervezeteinek stabilizálása, kiszámíthatósága. – Enélkül nem megy – jelenti ki Losonczy János, és hozzáteszi: a finanszírozás kiszámíthatósága mellett szükséges a differenciálás is, mert gondoskodni kell a nehéz helyzetben lévő perifériákról is.

– A társadalom alapvető érdeke – mondja a MOK álláspontjáról az alelnök –, hogy a szakma képviselőinek egyetértését tükröző törvény szabályozza és garantálja a szolidaritás elvű, biztonságos és minőségi betegellátás hosszú távú fennmaradását. Az új egészségügyi stratégia pedig nem hagyhatja figyelmen kívül az egészségbiztosítás intézményeinek működési, hatásköri, szervezeti stabilizálását és fejlesztését sem.

– Ez jelenti a minden állampolgárra kiterjedő egységes, nemzeti kockázatközösségen alapuló kötelező egészségbiztosítás alkotmányosan beágyazott intézményi és szervezeti hátterét – fogalmaz Losonczy János, – és meg kell határozni, hogy mi az az egészségügyi ellátási szint, ami állampolgári jogon jár.

Az alelnök úgy véli, a magyar egészségügyi ágazat átpolitizált, sajnálatos azonban, hogy néhányan úgy próbálnak politikai tőkét kovácsolni belőle, hogy a szakmát nem kérdezik meg, holott a tőkefelhalmozás akkor lehet tartós, ha szakmailag is rendben van.

- KM-BM -

Megkerülhetetlen tényező

– Észérvek mentén kötünk kompromisszumokat, de nem hódolunk be és nem alkuszunk meg. Nem erre kaptunk felhatalmazást a csaknem 40 ezer tagunktól. Független kamaraként csak így lehetünk megkerülhetetlen tényezők már a tárgyalási, előkészítő szakaszban, legyen szó bármilyen egészségügyet, az orvostársadalmat érintő döntésről – állítja a MOK alelnöke, aki helyett hamarosan új megyei elnököt választ a több mint 1300 fős tagság.