Fogvatartottak a színfalak mögött Tiszalökön

Tiszalök - A tiszalöki börtön csapata Fazekas Mihály születésének évfordulója előtt tisztelgett a Lúdas Matyival.

A helyzet kívánta megilletődöttséggel estünk át a kötelező ellenőrzésen, és vártuk „idegenvezetőnket”, aki mosolyogva érkezett Pappné Baranyi Edina bv. főhadnagy, fogva tartási főelőadó személyében. A kultúrteremhez vezető folyosón a fogvatartottak rajzaiból láthattunk kiállítást, az első ajtón belépve pedig a büntetésüket töltő tiszalöki, Heves és Hajdú-Bihar megyei, valamint a balassagyarmati amatőr színjátszók fogadtak minket. Nagy nap ez az életükben, a monotonitást megtörte az utazás izgalma és az előadás korbácsolta izgalom. Egy húsz év körüli lány mosolygott rám nagy álbajusza alól, míg mások rabruhában várták, hogy rájuk kerüljön a sor.

Nem egészséges éveken át ugyanazt a szerepet játszani." Frenkó Zsolt

Szabadidő hasznosan

– Nagyon büszke vagyok és örülök annak, hogy mi adjuk a regionális verseny helyszínét. A három évvel ezelőtti találkozó döntőjéből a tiszalöki csoport került ki győztesen, és reméljük, ez az idén sem lesz másként – fordult a helyiek felé Mészáros László bv. dandártábornok, és hozzátette: nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos, dicséretes, ha a börtön falain belül a rabok színjátszásra adják a fejüket.

A produkciók sorát a házigazdák nyitották, akik a Lúdas Matyit állították színpadra. Az ítészek triásza feszült figyelemmel követte a történetet. Frenkó Zsolt, a Pince Színház igazgatója, Szili Mónika bv. százados, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) Kommunikációs Főosztályának kiemelt főreferense és Barbalics Nikoletta bv. őrnagy, a BVOP Fogva Tartási Ügyek Szolgálata kiemelt főreferense szorgalmasan jegyzetelt, jóízűen nevetett, együtt élt a komédiával.

Frenkó Zsolt évek óta oszlopos tagja a zsűrinek. – Az idén változó képet mutatnak a csapatok. A szombathelyi és a pálhalmai fordulókból a házigazdák jutottak tovább, de mindkét intézetben láttunk több jó produkciót. A legjobb összetételű a budapesti gyűjtő volt – árulta el a direktor, akinek a tiszalökiek előadásáról is körvonalazódott a véleménye.

– Nem tartották be a 45 perces időkorlátot, ami azért fontos, mert a döntőben egy délután alatt le kell mennie mind az öt produkciónak. Ugyanakkor rengeteg ötlet volt benne, láttunk jó megoldásokat, figurákat. A kockákból álló díszlet nagyon tetszett, hat különböző helyszínt tett lehetővé, ezt pedig ügyesen kihasználták a szereplők. A Pince Színház igazgatója szerint több szempontból is fontos, hogy a fogvatartottak a szabadidejüket hasznosan töltsék.

Gyermekkori álom

– Sok minden utolérte őket, de a siker nem, pedig az egészséges pszichikumnak nagy szüksége van erre, ahogy a reintegrációt is segíti. Azért is jó terápia a színház, mert mi, akik a falakon túl mozgunk, egy nap alatt is számtalan szerepet veszünk fel: a boltban vásárlók, otthon családapák, anyák, a munkahelyünkön munkatársak vagyunk. Ők nem váltogatják a szerepeiket, pedig ez is hozzá tartozik az életünkhöz. Nem lehet a 4216AD szerepet nyomni éveken keresztül, abból nem lesz visszatérés – mutatott rá Frenkó Zsolt.

A darab rendezője, Nyesténé Jánkfalvi Zita szociális kriminálpedagógus, bűnmegelőzési koordinátor és igazságügyi mediátor. Gyermekkori álma vált valóra azzal, hogy reintegrációs tisztként fogvatartottakkal foglalkozhat, és segíthet nekik abban, hogy hasznosan töltsék el a szabad­idejüket. Egy éve egyengeti a tiszalöki színjátszó csoport útját.

Sokunkhoz hasonlóan én sem éltem bűnözői életet." Bakró Ernő

– A szereplőket előzetes meghallgatások során választottuk ki, mindenkinek lehetőséget adtunk arra, hogy szerepeljen. A casting után hatan maradtak, a szerepeket pedig a fogvatartottak habitusa alapján osztottuk ki – engedett bepillantást a színfalak mögé a rendező.

– A csapat tagjainak nagy része dolgozik, így a próbákra munka után tudtunk időt szakítani. Eleinte heti két-három alkalommal, majd ahogy közeledett a verseny, egyre gyakrabban találkoztunk. Több mint egy hónap alatt állt össze az előadás, a szöveget a saját ízlésünkre formáltuk: belekerültek olyan poénok, szófordulatok, motívumok, melyekkel utaltunk a bv-országra. Ilyen mozzanat, amikor Matyi anyja mosás után kiteríti a „mákos inget”, és szól, hogy fia vegyen új gúnyát magának.

Német Richard több szereplő bőrébe bújt a darabban. Vonzza a tekintetet, humorával, kisugárzásával valószínűleg a társaság középpontja, s az lehetett a rácsokon túli világban is. Amikor arról kérdeztem, miért került börtönbe, csak annyit mondott: hibázott, és még sokáig Tiszalökön kell maradnia.

– A meghallgatás során kaptunk egy rövid szöveget, amit fel kellett olvasnunk. Nem volt ilyen tapasztalatom, de szerettem volna kipróbálni magam, így nagyon örültem, amikor kiderült, hogy én játszhatom Matyi anyját, a vajákos asszonyt és egy katonát – sorolta a huszonéves fiú, aki most végezte el a kilencedik osztályt. Megjegyezte: sajnos becsúszott egy négyes…

Rádióbarát hang

– Azt szokták mondani, hogy csak olyan emberek kerülnek börtönbe, akik bűnöző életmódot folytattak. Ezt megcáfolom, mert sokunkhoz hasonlóan én sem így éltem. Rosszkor voltam ­rossz helyen, és elítéltek – ezt már Bakró Ernő mesélte, aki nyugodt természetű, visszahúzódó típus. Bársonyos, „rádióbarát” hangja kellemesen visszhangzott a kápolnában, ahol beszélgettünk. Közel két éve lát el református egyházi szolgálatot, mondott már verset nagyközönség előtt, így nem volt számára ismeretlen terep a színpad, amikor megkapta a mesélő szerepét.

Abban a Lúdas Matyiban, ami a tiszalöki regionális versenyben a legjobb előadásnak bizonyult! Hogy ez mit jelent? Azt, hogy a csapat bejutott az Országos Börtönszínházi Találkozó döntőjébe, amit augusztus 11–12-én rendeznek a fővárosi József Attila Színházban.

Csáki Alexandra