Csellengők, elveszettek

Incze Zsuzsa arca, hangja már gyermekkoromban ­beleégett a tudatomba, ahogy a Csellengők főcímdala, a Soul Asylum Runaway Train című száma és az ahhoz készült klip is. Csáki Alexandra jegyzete.

Be sem kell hunynom a szemem, látom magam előtt a tíz év körüli, menekülő kislányt, ahogy futás közben megfeszülnek az izmai, a furgonba tuszkolt tinédzser lerúgott fehér edzőcipőjét. Hallom a babakocsiból elrabolt csecsemő sírását. Olyan megrázó képsorok ezek, amiket ha egyszer láttunk, soha nem feledünk. Óvatosságra tanítottak, mert hiába mondták el a szüleink ezerszer, hogy ne álljunk szóba idegenekkel és ne fogadjunk el senkitől semmit az utcán, míg legalább egyszer nem ijesztett ránk valaki rendesen, csak üres lózungok voltak.

Néhány napja felbolydult a megyeszékhely, amikor a rendőrség kiadta a hírt: elveszett egy kilencesztendős nyíregyházi kisfiú. Ő a szerencsésebbek közé tartozott, néhány órán belül sértetlenül találtak rá a testvére társaságában. Amíg élek, nem akarom tudni, mit érezhettek a szülei… Magyarországon évente 80–100 gyermek tűnik el nyomtalanul. Senki nem tudja, hogy mi történt velük, hol vannak. Hol vannak?

- Csáki Alexandra -