A lovasíjász most sem hibázott

Csodák nincsenek: ha értesz valamihez, de jobban, mint az átlag, s hajlandó is vagy keményen dolgozni, akkor nem feltétlen kell világ körüli útra indulni ahhoz, hogy munkát találj, tisztességesnek mondható jövedelem mellett. Ám ha nincs meg a kellő elszántság és alázat, akkor marad az ábrándozás jobb állásról, magasabb fizetésről, és mindent kitölt az esélytelenség nyomában járó örök elégedetlenség. Nyéki Zsolt jegyzete.

Az állásbörzék, pontosabban az ott megjelenő cégek évről évre szembesítenek ezzel az igazsággal – de figyelmes szemlélő máshol is meglátja a jeleket. Ülünk például a Krúdy moziban, megcsípjük az utolsó előadást a Kassai Lajos magyar lovasíjászról szóló filmre. A maga nemében páratlan ember egyedülálló teljesítményének kockái peregnek a szemünk előtt, de aki azt hiszi, hogy na, majd most megtanulja, hogyan kell lőni az íjjal, nagyot téved („mellélő”). Kassai csöndesen ejti el a tiszta, de mellbevágóan szigorú bölcsességeket, amelyek mindenki, de különösen a pályakezdők számára fontos üzenettel bírnak. A filmben mindössze két mondatban említi meg többek között azt is: ha nincs tudásod, s nem értesz semmihez, az maga a rabszolgaság. Egyszerűen visszavezethető a képlet: minél nagyobb a tudásod, s minél több dologhoz értesz, annál nagyobb szabadsággal ajándékozod meg önmagad. A nagy kérdés persze az: ki hajlandó ezért meghozni az áldozatot; ki kész és képes befektetni a saját jövőjébe, életébe lemondásokkal teli időt, energiát? Annyit, amennyi a komfortérzetéhez kell – se többet, se kevesebbet.

Intő jel lehet a magyar építőipar is, amely épp munkásért kiáltott, és hazai jelentkezők hiányában külföldről várná a szorgos kezeket. Itthon több százezer munkanélkülit jegyez a statisztika, s bár nem lehet mindegyikükből építészt, ácsot faragni, joggal merül fel a kérdés: ekkora tömegből ne kerülne ki az Ukrajnából remélt 4-5 ezer szakmunkásnak mondjuk csak a fele? Komoly oka lehet annak, ha egy ország nem tudja első körben saját állampolgárait álláshoz, jövedelemhez juttatni.

Bár most (még vagy már?) senki sem beszél „23 millió román” bejöveteléhez hasonló népvándorlásról, a hiányszakmák hosszú sora kíméletlenül szembesít. Az államot a képzés, oktatás rendszerével, az egyént pedig a saját akaraterejével, elszántságával és alázatával.

- Nyéki Zsolt -