Rendhagyó tárlatvezetés Máday Norberttel

Nyíregyháza - A gyűjtő, és hagyományápoló Máday Norbert saját kiadásban jelenteti meg könyveit, amikben 1848. szabadságharcának emlékeit örökíti meg. Nyíregyházán járva rendhagyó tárlatvezetésen idézett fel a történelemből néhány jellegzetes személyt.

A Nyíregyházi Jósa András Múzeum, azon kevés múzeumok közé tartozik, ahol még a magyar huszár emlékek fontosak. A kommunista rezsimben, ezen tárgyak birtoklásáért is börtön járt. A szabadságharc 1849-es bukását követően a császári államgépezet minden nyomot, tárgyi emléket igyekezett örökre eltüntetni.

Több téves illetve szándékosan eltorzított, vagy eltitkolt tény vált közismertté, amiket alapos kutatómunka nyomán muszáj kijavítani.

A kutatások szerint a huszár szó abból alakulhatott ki, hogy még Mátyás király idejében minden húsz jobbágytelek után egy könnyű lovast állítottak a király szolgálatába. A huszárokról azt is tudni kell, hogy elsőként bocsátkoztak harcba, és többnyire utolsóként hagyták el azt. Váratlan rohamaik, az ellenséget félelemben tartották. Egy négy mázsás lovon, kivont karddal vágtató ember önmagában is rettentő, a kard hegye 4 méter magasból csap le, és amikor ilyen lovasból 4-500 vágtat, dübörög a Föld alattuk. A percenként egy kilométert haladó lovasok a látóhatáron feltűnve annyi időt sem hagytak az ellenségnek, hogy megtöltsék fegyverüket.

A török kiűzése után már a XVIII. században próbálkoztunk a szabadságharccal, itt találkoztunk először a huszárokkal.

1703-1711 a Rákóczi szabadságharc. Európa leghosszabb szabadságharcát vívta, csak több, egyesült hadsereg összefogása törte meg harcunkat. Nem volt fegyverletétel Nagymajtényban. A földbe szúrtak 120 zászlót, de a katonák karabélyaikat, pisztolyaikat megtarthatták és református dalokat énekelve hazavonultak. A vonuló katonák elé kiugratott egy császári tiszt és egy labanc tolmáccsal szólt a már fél éve zsold nélkül is harcoló magyarokhoz. Azt ajánlotta, hogy azonos zsolddal, a császári hadba őket átveszi. Egy öreg kuruc válaszolt a többiek nevében: mondja meg a labancnak, mi a császárt nem szolgáljuk! De ha a fejedelemnek szüksége lesz ránk, tudja hol talál meg minket.

A tábornok Bottyán János, 65 évesen letette Lipót császár aranyláncát, és azt mondta: ott a helyem a rongyosok közt. 70 évesen még úgy vette be Simontornyát, hogy a császáriak is megsüvegelték. A fejedelemnek annyit írt: Simontornyát vérrel megvettem. Huszonéves katonaként Érsekújvár még török kézen volt, délben megvárta, amíg a török imádkozott, egy szál maga ment a mecsetbe, a dervist ledobta a toronyból. Leszaladt a lépcsőkön, két pisztolyát elsütötte, átfutott a hídon, csatlakozott 8-10 társához, és lóra kapva elvágtattak. Végvári katonaként ez volt az első haditette.

Béri Balogh Ádám, Rákóczi kuruc brigadérosa háromszor került olyan helyzetbe, hogy labanc párti felesége révén elárulta a fejedelmet. A harmadik esetnél Rákóczi levétette a bilincset és azt mondta: nem félek magától. Azt kérte, hogy a sátor hátsó kijáratán menjen ki. Amikor Béri Balogh Ádám elindult, látott egy csomó mezítlábas koszos gyermeket. Megkérdezte: ezek kicsodák? – A válasz az volt, abból a faluból vannak, amit elárult a brigadéros úr és a császáriak lemészárolták a szüleiket. A 150 gyermeket bezárták a templomba. Béri Balogh Ádám megfordult, és azt kérte a fejedelemtől, nem kell semmilyen cím, csak adjon egy kardot. 1710-ben még száz legényével megütközött Szekszárdnál a labancokkal, onnan hajó vitte Budára. Egy papírt tették eléje, átveszi a császár, csak írjon alá, hogy Rákóczi rabló volt, disznópásztorok vezetője. Azt mondta: Pállffynak inkább leszek disznópásztor, mint maguk között tábornok. 1711-ben lefejeztették, Rákóczi hiába próbálta megmenteni, pedig ki akarta váltani.

A fejedelem mostoha apját, Thököly Imrét úgy nevezték, a Felvidéki sólyom. Várandós felesége Zrínyi Ilona két évig védte Munkács várát, akinek XIV. Lajos úgy címezte a leveleket: Európa legbátrabb asszonyának. Élete utolsó haditetteként Thököly kiszorult az országból, a vár eleste után fogságba került feleségét ki akarta szabadítani. Egy furfangos székely katona ötlete alapján egy éjszaka leforgása alatt kötelekkel, csigákkal a hágón átjuttatta a szekereket, lőport, ágyúkat. Hajnalban a labancok a hágó felől várták a támadást, csakhogy a hátuk felől érkezett a tárogató hangja. Thököly rácsapott a labancra, két tábornokot ejtett foglyul erre cserélte ki Zrínyi Ilonát.

Máig él az I. Amerikai Lovas hadtest

A bukott szabadságharc nyomán szétszóródtak a magyar huszárok, sokan léptek be a porosz hadseregbe, így az ott elért huszár sikerek egy része mögött magyar huszárokat kell felfedezni. Azért is jobb volt a poroszoknál szolgálni, mert a császári seregben gyakran olyanok kaptak előmenetelt, akiknek csak vagyona volt, katonailag képzetlenek maradtak. Kovács Gergely, előbb Franciaországban szolgált, majd George Washington hívására Amerikába ment és ő alapította meg az ottani lovasságot. Gyakorlatilag a magyar huszárság szervezeti felépítését ültette át, felszerelését terjesztette el, harceljárását tanította meg. Mind a mai napig él az USA-ban az I. Amerikai Lovas hadtest.

A másik kiemelkedő magyar kuruc Bercsényi Miklós fia, Bercsényi László volt, aki Franciaországban több huszárezredet alapított. Közülük kettő ma is él, az egyik az ő nevét viseli, a másik az Esterházy Huszárezred.

Hadik András bevette Berlint

Nagy Frigyes 1756-ban megelőző támadást intézett Szászország ellen, hogy területileg bebiztosítsa országát a Habsburg fenyegetéssel szemben. A sziléziai fronton szolgáló Hadik tábornok 1757. október elején egy több mint merész portyával a frontvonaltól 450 kilométerrel északra fekvő Berlinen ütött rajta. Nagy Frigyes porosz király Namburgnál irányította személyesen a franciák és Habsburgok elleni hadműveletet.

Berlinben nem maradt jelentős számú helyőrség. Hadik András a saját, valamint a Baranyay-huszárezred legválogatottabb vitézeiből állította össze mindenre elszánt lovascsapatát, amely 4320 főből állt. Kerülőutakon, éjjel lopakodva hat nap alatt érték el Berlint, minden huszárok mögé ültetve vitték magukkal egy gyalogost. Hadik tábornoknak a város átadására és hadisarc megfizetésére vonatkozó felszólítását a magisztrátus elöljárói egyszerűen kinevették, a tábornok előre vontattatta a magukkal hozott tábori ágyúkat és közvetlen közelről szétlövette a városkaput, az így keletkezett résen át villámgyorsan beözönlöttek a huszárok, és fergeteges lovasrohammal lekaszabolták illetve szétszórták a váratlan akciótól megdöbbent helyőrséget. A magisztrátus elöljárói teljesítették a tábornok kívánságát, és összegyűjtötték a városra kivetett, mesés vagyonnak számító 215 000 talléros sarcot. Hadik András igazi úriemberként járt el – ebben a korban egyébként még ez volt a szokás - megkímélte a várost, és keményen kézben tartott embereinek semmiféle fosztogatást nem engedett meg.

Huszárcsínyek

Az elbukott 48-as szabadságharc és forradalom után 1866-ban a 48-as veteránok gyermekeikkel együtt még egyszer megpróbálták kibontani a szabadságharc zászlaját. A Jablonkai hágón átvágva próbáltak betörni az országba. A veteránokkal együtt indult el 40 ezer porosz katona, csakhogy egy futár azt a hírt hozta, hogy a poroszok és az osztrákok különbékét kötöttek. Maradt 1500 veterán, köztük 70 tiszt. Klapka vezetésével sikeresen betörtek a magyar földre. Csapatösszevonások nyomán a Klapka légiót nagyjából tízszeres túlerő fogta körbe. Pár napos várakozás után nem jött segítség, ezért Klapka a gyűrűből úgy vezette ki seregét, hogy a császáriak egy szakadt sapkát sem tudtak zsákmányolni. Amikor 1867-ben felállt a honvédsereg, mindenkit átvettek a császáriak, kivéve Klapkát, akinek emiatt nem volt bocsánat soha. Még egy adalék, a honvédsereg csákója vörös színű volt, ezzel a 48-as vörös sipkásokra emlékeztek.

Kevesen gondolnak arra, hogy az Aradi várban kivégzett tábornokok mellett igen sok magyart sanyargattak várfogságban. Az első parancsnok még emberséges volt, meghagyta, hogy kenyérbélből szobrot készítsenek, vagy fessenek a magyarok. Utódja ezzel nem volt elégedett, és semmit nem engedélyezett, ezért a foglyok dacból Kossuth bajuszt kezdtek növeszteni. Amikor feltűnt a parancsnoknak a lázadás, erőszakkal borotváltatta le a magyarok bajuszát. A fogságból kiszabadult egyik magyar Keresztessy József 1851-ben 32 sikertelen kérvény után nyithatott vívóiskolát. Ő apró fricskaként 48 növendékkel kezdte oktatni a vívást.

Karddal, sarkantyúval

A Limanowai csata. 1914-ben Galíciában az osztrák – magyar csapatok megállították a Krakkó felé tartó orosz hadat. Ennek nyomán 30 évig nem tudott magyar földre betörni az orosz sereg. A lengyelek úgy tartják, a magyarok megmentették őket. Európa első írott alkotmányát adták a lengyelek 1791-ben, utána még az önrendelkezésüket is elvesztették, szomszédai felosztották az országot. No, ebben a csatában annyi idő sem maradt a Szabolcsi huszárezrednek, hogy lóra ugorjanak, karabélytussal, sarkantyúval, szuronnyal, karddal estek a támadóknak, így is sikeresek voltak.

Díszbe öltözve

A csatába díszes ruhában indultak, mutatva, hogy nem félnek a haláltól, ám amikor a lőfegyverek fejlődtek, kiváló célpontot nyújtottak az ellenségnek, akkor meg a parancs nem az volt, hogy előre, hanem az, hogy utánam! Ezért kellett a ruházat díszítésén változtatni, 1916-tól bevezették a csupa szürke ruhát.

Nem köll nyereg

Máday Norbert tizenéves legényként Kiskunhalason nőtt fel. - Apám kivitt egy határőr lovasversenyre. Állt ott egy idős férfi kopott kis öltönyben. Apám rámutatott, és annyit mondott – az az ember egy legenda. – Körbeállták az egyenruhások és bántóan kezdtek neki beszólogatni, de ő nézte a versenyt és sokáig nem reagált. A verseny véget ért, a közönség nagyja hazament, ekkor az idős férfi egy villámgyors mozdulattal lekapta a kabátkáját, rátette egy karóra, és azt kérdezte az egyenruhásoktól: van itt egy ló? – Összenéztek a falkában erősködők, és a karám végéből kihoztak egy olyan lovat, amitől sokaknak halálfélelme volt. Rúgott, harapott, senki nem tudta megülni. Az idős férfi odament a lóhoz, látszott, hogy nem fél, rátette a kezét a ló nyakára, majd átölelte. Öt percig csak halkan beszélt a lóval. A ló lassan leengedte a farkát, a fülét, végül a fejét. Az egyik egyenruhás odaszólt a férfinek, hozok egy nyerget! – Mire ő csak annyit válaszolt – Nem köll nyereg. – Úgy ugrott rá a lóra, mint egy artista. A közönség megmaradt része visszafordult, és közelebb jött. – Az öreg lépésben odament a military pályához, és azt mondta – mérjétek! – Ezután nem a karámajtón át ment a pályára, hanem átugratta azt. Az akadályok fölött úszott, mintha szárnya lenne a lónak. A legjobb eredményre az öreg rávert másfél percet. Amikor visszaadta a lovat és felvette a kabátkáját, már mindenki őt figyelte a lelátóról, annyit mondott: Németi vagyok, huszár ezredes. – Apám odasúgta, az Őrkénytábori lovas ezred kiképző parancsnoka. – Az egyik álmélkodó egyenruhás azt kérdezte: mit csinált ezzel az állattal? – Az öreg visszafordulva annyit mondott: állat? Azok ti vagytok! – A csendet vágni lehetett utána.

Utánanéztem, 1945-ben néhány száz huszárjával még kijutott az oroszok elől, így mehetett Kanadába, ahol a military lovasokból világbajnokot nevelt. Utána három év alatt az amerikai lovasokból csinált military világbajnokot. A kiképzés során olyan meredekről ereszkedtek le, hogy gyalog sem nagyon merné megcsinálni képzetlen ember.

Egy hónapig tartották az állást

1945. január végén indult meg a Dunántúlon nagy német páncélos erőkkel a Budapest felmentését célzó támadás. A 4. huszár hadosztály a kapott parancs szerint csatlakozott a támadáshoz. Ez volt a magyar huszárok, - mint fegyvernem, - utolsó nagy csatája.

A Kotló-hegyen az ellenség bekerítette a 4. huszár osztályt. A huszárok, lovaikat sírva engedték el, és gyalog mentek a magaslatra. Marjai hadnagy két napon át, lőszerutánpótlás nélkül, étlen-szomjan, dermesztő hidegben és hóviharban rendületlenül kitartott szakaszával, és egymás után közelharcban verte vissza a nyomasztó túlerő meg-megújuló támadásait. A gyűrűből való kitörési parancsra szakasza élére állt és elkeseredett közelharcban áttörte a két nap folyamán kiépített orosz védelmi övet.

Oroszlány községben gyülekeztek, az első elérendő cél az orosz vonalat áttörve a Vértes déli kijáróinak kézbevétele volt. A támadás január 28-án indult meg, méteres hóban, 30 fokos hidegben. A huszár hadosztály az ellenség kemény ellenállását megtörve Kőhányás pusztát közelharcban foglalta el. A további előretörés a terep és időjárás viszonyok miatt kegyetlen ember-ember elleni küzdelem volt. Szuronnyal, rohamkéssel és kézigránáttal kellett a szívósan védekező oroszokat lépésről lépésre vissza szorítani, fától fáig.

Amikor meggyőződtek arról, hogy be vannak kerítve, és felmentő támadásra számítani nem lehetett, elhatározták, hogy kitörnek a gyűrűből. Élelem és lőszer nélkül közelharcban kellett a huszároknak a harcot felvenni, január 31.-én hajnalban indultak el visszafelé. Koltay százados vezette a kitörés élét. A harc közben a 4. század teljesen felmorzsolódott csak a századparancsnok meg Papp István törzsőrmester és tizenkét huszár érte el a saját vonalat. Noha a 4 ezer katona szinte mind odaveszett, egy hónapra megállították a Vörös hadsereget.

Az utódok

A magyar szablya a huszárok hagyományosan legfontosabb fegyvere. A kardvívás nemhogy tiltott volt, de már egy kardhüvely birtoklása is súlyos bűncselekmény volt. A Trianoni szerződésben a szablyavívást leszabályozták, azaz régi magyar intézményekben katonai oktatás nem lehet.

Mohos János bácsi vívókarrierje elején 11 éves korában beiratkozott Bucskó Józsefhez. Fél év után egy edzésre odaérve sem mester, sem tanítvány nem volt. A portás rendes volt, annyit mondott: Bucskó elvtárs nem jön vissza, Jánoska ne keresd soha. Így lett a következő mestere Szűcs János.

Pézsa Tibor, (aki jelenleg is tagja a Magyar Szablyavívó iskoláknak,) mestere Szűcs János volt, a Toldiban fővívó volt, 24 évig titkolta el, múltját. Ha erről beszélt volna a kommunizmus idején, azonnal kitelepítés lett volna a következmény nem csak neki, de a növendékeinek is.

Jekefalussy Piller György az egyik legjobb vívója volt a Toldi vívómester képzőnek, mellette Gerevich Aladár nyerte el az olimpiai aranyat.

1934 Budapest kardvívó Európa bajnokság. Az olaszok kizáratták egyik versenyzőnket, így a döntőben nem léphet Rajcsányi a pástra, hiányos a magyar csapat. Jekefalussy Piller György, aki egy éve visszavonult, lázasan feküdt otthon, menni nem tudott olyan beteg volt. Papíron nevezték, de ez csak formai dolog volt. Futár vitte neki az írást, - Gyurka baj van, gyere! – A Margit-szigeten mindenki az órát lesi, lesz-e döntő, megérkezett Piller katonai köpenyben, hisz a kormányzó testőr tisztje. Az első 4 találatig az olaszt nem éri el Piller, akit korábban megvágni sem lehetett. Mindenki döbbenten ül, csak a fém csattogása hallatszik. Még egy tus és győz az olasz. Ekkor Piller fordít, majd sorban mindenkit legyőz és az utolsó asszónál az olasz ellenfele már nem áll ki. Este minden magyar győzelmi mámorban táncolt.

Gerevich Aladár

Abban a kegyben részesült, hogy Italo Santelli mesternél tanulta a vívást. Kezdetben csak az edzések végén szedhette össze a törött pengéket, majd lassan jutott el arra a szintre, amikor a tanítványok már egyenlő emberként tekintettek rá. Ennek oka az volt, hogy a vívók a tisztikar tagjai voltak, vagyis ők még életre-halálra harcoltak a háborúban. Ilyen elvárások között kellett megfelelnie Gerevich Aladárnak, és amikor számos siker után ötven évesen készült az olimpiára, azt kapta kritikaként, hogy Ali bácsi már nem való oda, öreg a versenyhez. Erre fel Gerevich Aladár kihívta egy versenyre a teljes magyar csapatot és végigverte őket. Ezért aztán részt vehetett az 1960-as olimpián, és csapatban el is hozták a kard aranyat.

Sírva szenvedett a magyarok vereségén

Öt év alatt nevelt a lengyel csapatból sikeres vívókat azzal a tudással, amit a Toldi Vívómester képzőben szerzett. Amikor a 60-as években a magyar és a lengyel csapat vívott egymás ellen, Kevei (Richter) János sírt, mert a lengyelek azzal a tudással győzték le a magyarokat, ami eredendően a miénk volt.

Újbábolna a sivatagban

A Marathoni fogathajtó versenyeket, (évente 4-5 verseny) egy magyar huszártiszt Petkó Szandtner Tibor nyerte meg. 1945-ben ő volt a Bábolnai lovas parancsnok, és a 400 legjobb lovat lábon vitte az amerikai hadsereg által elfoglalt német területre, így mentette meg a ménest. (Előzményként már tudta, hogy a bevodkázott tisztek a debreceni ménes legszebb lovaira futóvad lövészetet rendeztek.) Tettét háborús bűntettnek minősítették „hazájában”. Jóval később Farouk egyiptomi király kérte fel ménesének vezetésére. Petkó Tibor Erdélyből hozatott gerendákból felépíttette Bábolna pontos mását. Megőrizve méltóságát ott is a Magyar Királyi tábornoki egyenruháját viselte, ezt egy odalátogató magyar újságírótól tudni. Hajnali 6-kor huszár trombitaszóra keltek. Menekülése előtt létrehozta Magyarország legnagyobb huszár tarsolygyűjteményét, amit magával vitte Egyiptomba is. Halála előtt az értékének töredékéért akarta az országra hagyni, de nem kellett. Hagyatékát elárverezték, gyűjteménye szétszóródott a világban.

A kutatás nem áll le

A napokban sikerült megtalálni egy olyan mozgóképet, ami nem hosszú, nem is kalandos, csak egy idős embert lehet látni rajta. Azonban ő egyike az utolsó 48-as honvédeknek. Lebó István kiöltözött arra az alkalomra, amikor az idősotthonban felkeresték egykor a némafilmesek, hogy megörökítsék őt.

Máday Norbert befejezte legújabb könyvét, ami arról a Jekefalussy Piller Györgyről szól, akiről itt már említést tettünk.

Pusztai Sándor