Finnország színe és fonákja

Nyíregyháza - Balázs úti beszámolójának segítségével bepillanthatunk a kolbászból font kerítés mögé.

Ismerős szituáció, amikor barátaink vagy rokonaink közül valaki arra az elhatározásra jut, hogy külföldön próbál szerencsét. Így tett Omelka Balázs is, aki hat és fél év után költözött haza a finnországi Espooból, és a napokban nyilvános előadáson igyekezett betekintést nyújtani a kolbászból font kerítés mögé.

Mentalistásbeli különbségek

– Magyarországon egy buszjegyvásárlástól kezdve minden túl van variálva. Honfitársaim túl bonyolultan gondolkodnak. A finnek szimplán intéznek mindent, ezáltal az életük is könnyebb. Ott a mindennapok egyszerűbbek, a szomszéd, a munkatársak is hagynak élni, viszont itthon többet süt a nap, melegebb, világosabb van, édesebbek a gyümölcsök, és a táj is változatosabb – sorolta érveit és ellenérveit Balázs Finnországgal kapcsolatban.

– A két nép mentalitásáról csak annyit, hogy a finnek alaposabban tervezik meg a dolgaikat, ám a magyarok kreatívabbak, spontánabbak. Az észak-európai ország lakói felelősségteljesebbek a társadalom iránt. Érettebb, előrehaladottabb az emberek gondolkodása. Meglepő módon egyúttal infantilis is: például egy hajókirándulás alkalmával több száz finn játszott olyan társasjátékot együtt, amilyet én utoljára óvodáskoromban. A beilleszkedésemet köszönhetem annak, hogy nyíltabbak, elfogadóak, segítőkészek az emberek, ezáltal egész széles baráti kört tudhatok magaménak finnekből és más külföldiekből.

Kérdésünkre, hogy mikor érezte úgy, ez egy „más világ”, elmondta: egy lappföldi kirándulás során ingyen bérelt biciklit, amihez nem adtak lakatot, mondván: a lakást sem szokták kulcsra zárni.

– Amikor eldicsekedtem finn munkatársamnak, milyen leleményes vagyok a menzán, mert azt hazudom, hogy diák vagyok, így mindig féláron ebédelek, vállveregetés helyett megállapította, hogy így a finn állam fizeti a másik felét az ebédemnek. Nem értettem, úgyhogy elmagyarázta: ennyivel kevesebb jut oktatásra, útépítésre.

„Itt mindig csak külföldi leszek”

– Volt lehetőségem bepillantani a kint folyó oktatásba is. Felvettem néhány egyetemi tantárgyat, és azt tapasztaltam, hogy intenzívebbek és interaktívabbak az órák. A hallgatók figyelnek, jelentkeznek és kérdeznek, hozzászólnak az adott témához. Finnországban a lemaradókra jobban koncentrálnak, ellenben a magyarok a kiemelkedő diákokat felkarolják, a gyengébbeket pedig sokszor veszni hagyják.

– Ahogy telt az idő, mégis egyre erősödött bennem az „itt mindig csak külföldi leszek” érzés. Végül egy magyar lány kellett a végső döntéshez, aki nem tudott volna külföldre jönni a munkahelye miatt, így nekem kellett hazaköltöznöm – árulta el Balázs.

Mezei Anikó

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország február 16-i számában és kelet.hu-n.