Stabil lábakon kell állni!

Nyíregyháza - Megvan a cél, tudjuk, hová szeretnénk eljutni – mondja az új rektor. Interjú Dr. Onder Csabával, a Nyíregyházi Főiskola rektorával.

Dr. Onder Csaba, a Nyíregyházi Főiskola új rektora fontos feladat előtt áll, miként az intézmény is.

Ha frissen kinevezett rektorként nem lenne elég a teendője, óriási feladat, hogy a Nyíregyházi Főiskola január 1-jétől alkalmazott tudományok egyetemeként működik tovább. Szerencsés, hogy az első feladat egyben a legnagyobb is?

Onder Csaba: Szerintem ez a legjobb, ami történhetett: egy megújuló intézmény egy új rektorral. Persze, ez rengeteg munkát jelent, de amikor elindultam a rektorválasztáson, tudtam, mit vállalok. Most az a legfontosabb, hogy a köztudatba bekerüljön, mit jelent az új intézményi forma. Közeleg február 15-e, amikor a végzős középiskolások beadják a felvételi jelentkezésüket, és minél hamarabb meg kell tudniuk, hogy milyen egyetemi képzéseket kínálunk nekik. Amikor a jelöltségre készültem, sok statisztikát elemeztem. Ezekből tudom, hogy a főváros és Pest megye után Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből tanulnak tovább a legtöbben, de ebből a Nyíregyházi Főiskola nem profitált eléggé. Azaz: a diákok megtehették volna, hogy bennünket választanak, de nem tették. Úgy gondolom, az oktatási szolgáltatások minőségének javítása az első lépés, amit ezen a téren meg kell tennünk.

Már az első rektorválasztáskor, tavasszal Nyíregyházi Egyetemről beszélt. Honnan tudta, hogy erre lehet számítani?

Onder Csaba: Semmilyen titkos információm nem volt, egyszerűen csak elolvastam azt a koncepciót, amely 2030-ig megrajzolja a magyar felsőoktatás jövőjét. Abból egyértelműen kiderült: a Nyíregyházi Főiskola előtt egyetlen járható út áll – ha az alkalmazott tudományok egyeteme lesz. Több lehetőségről is szó esett, felsőfokú képzés mindenképpen maradt volna, de nem működhettünk volna önállóan és szabadon.

Az intézmény egyik fontos képzési területe a pedagógusképzés. Több helyen elmondta, szeretné visszaállítani azt a presztízst, ami az egykori Bessenyei György Tanárképző Főiskolát jellemezte.

Onder Csaba: Azt szeretném, ha néhány év múlva az ország túlsó felén valaki Nyíregyházáról hall, ne csak az állatpark vagy a Vidor fesztivál jusson eszébe, de a modellértékű tanárképzés is. Nagyon jó pedagógiai műhelyek működtek itt, a hagyományaink megvannak, ezek pedig tökéletes tájékozódási pontokat jelentenek, de mi nem a múltunkból akarunk élni. Nem is tehetjük, hiszen a digitalizációval a tanárok szerepe megváltozott, mint ahogy a diákok sem úgy ülnek be egy-egy órára, mint ahogy akárcsak néhány éve tették. Új szemléletre van szükség ahhoz, hogy fel lehessen kelteni az érdeklődésüket, ehhez pedig az oktatásnak is igazodnia kell. Teljes vertikumú képzést szeretnék, a bölcsőde- és óvodapedagógusoktól a középiskolai tanárokig. Ennek egyik fontos feltétele, hogy a gyakorlóhelyeink teljessé váljanak, hogy legyen például saját egyetemi óvodánk és bölcsődénk is. Ez nemcsak az oktatás miatt fontos, de azért is, mert úgy gondolom, egy felsőoktatási intézménynek társadalmi szolgáltatásokat is nyújtania kell.

A személyi feltételek ehhez rendelkezésre állnak?

Onder Csaba: A stratégiailag fontos területeken pótolnunk kell a hiányzó szakembereket. Aki pedagógus lesz, élethivatást vállal. Van, aki menet közben dönti el, hogy nem akarja ezt csinálni, és van, aki éppen a gyerekek között jön rá, hogy ezzel akar foglalkozni. Én például középiskolásként még újságíró szerettem volna lenni, de ötödévesen, a Kossuth-egyetem gyakorlóiskolájában hospitálva éreztem meg, hogy mennyire jó tanítani. Amikor az osztályom arra kért, hogy én menjek velük osztálykirándulásra, eldőlt a sorsom.

A kancellári rendszeren belül hol van a rektor helye? Van szabad mozgástere?

Onder Csaba: A rektor az intézmény első számú vezetője, de szorosan együtt kell működnie a kancellárral, esetünkben dr. Kvancz Józseffel, aki felel a gazdasági háttérért, az üzemeltetés és a fenntarthatóság biztonságáért. Én már egy működő rendszerbe érkeztem, a likviditási gondjaink megszűntek, tudunk azzal foglalkozni, ami egy felsőoktatási intézmény esetében a legfontosabb, és nem lebeg Damoklész kardjaként a fejünk felett az anyagi bizonytalanság. A mi együttműködésünk alapja a kölcsönös tisztelet, és mivel egyidősek vagyunk, hasonló a szemléletmódunk, a szocializációnk, egyszerűbben fogalmazva: egy irányba húzunk. Mind a ketten tudjuk, mi a feladatunk. A honfoglalás korában a taktikai-stratégiai munkamegosztásunkat azzal lehetett volna jellemezni, hogy a kancellár a harci vezető, a rektor pedig a szakrális. A miénk az ország legfiatalabb menedzsmentje, és azt hiszem, hogy most ez egy szerencsés konstelláció.

A hároméves rektori ciklus végén mivel lenne elégedett?

Onder Csaba: Ha stabilan levernénk az egyetem cölöpjeit, ha nem lehetne megkérdőjelezni az intézmény létjogosultságát. Megvan a cél, és tudjuk, hová szeretnénk eljutni. Hasznos egyetem szeretnénk lenni, sok gyakorlati képzéssel, angol nyelvű képzésekkel, saját, csak ránk jellemző kutatásokkal és doktori iskolával. Optimista vagyok. Tudnunk kell, hogy a megyében mire van igény, ki kell nyújtanunk az antennáinkat, és reagálni a változásokra. Ha ez megtörténik, nő majd a hallgatóink száma is, és ha megfelelő képzést kapnak, olyat, amire az itt működő cégeknek (a duális képzési forma éppen ezt éri el) és a közoktatásnak szüksége van, akkor helyben kapnak munkát, és nem kell elhagyniuk a szülőföldjüket.

Névjegy

Végzettség és szakképzettség: Magyar nyelv és irodalom, filozófia szakos középiskolai tanár, Kossuth Lajos Tudományegyetem, 1994.

Tudományos fokozat: dr. habil, 2008, Békéssy György Posztdoktori Ösztöndíj 2001–2004, Bolyai János Kutatói Ösztöndíj 2004–2007, Nemzeti Kulturális Alap, alkotói ösztöndíj 2013–2014. A Vörös Postakocsi folyóirat alapító főszerkesztője, a Krúdy Gyula Társaság elnöke, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tagozata tudományos alelnöke, az MTA köztestületi tagja, a Bessenyei Akadémia (Kisvárda) tagja, Fáy András-díjas (1995).