Örömmel tért vissza Nyíregyházára

Nyíregyháza - A világhírű rendező, Ivo Krobot Hrabal egyik művét állítja színpadra.Ivo Krobot az 1986/87-es évadban rendezett itt először, az Őfensége pincére voltam pedig azonnal meghozta a színház történetének eddigi legnagyobb elismerését, az 1987-es Avignoni Színházi Fesztivál különdíját.

Csehov három darabját (Ivanov, Cseresznyéskert és Platonov) és Hrabal további három művét (Szigorúan ellenőrzött vonatok, Gyöngéd barbár és Harlekin milliói) is nagy sikerrel rendezte meg Nyíregyházán. Legutóbb a 2003/2004-es évadban dolgozott itt, Schlanger András mostani hívására pedig örömmel mondott igent.

– Harmincéves barátság fűz össze bennünket, és mivel nagyon szerettem Nyíregyházán dolgozni, szívesen vállaltam a felkérést – mondta el lapuknak a rendező, aki ma már kevesebbet rendez, és inkább az oktatásra koncentrál: a brnói egyetemen tanít rendező és dramaturgia szakos hallgatókat.

– Azok a színészek lesznek a darab főszereplői, akiket a korábbi évek alatt megismertem, boldog vagyok, hogy újra együtt dolgozhatok Horváth László Attilával, Tóth Károllyal, Széles Zitával – mondta Ivo Krobot, aki örül, hogy ismét az egykori jó barát és szerzőtárs, Hrabal egyik művét mutathatja be.

Zúzdában a könyvek

– Azért választottuk a Túl zajos magányt, mert a szöveg különleges lehetőségeket kínál, és mert pedagógiai jelentéssel is bír. Olyan mű ez, ami inspirálóan hat a színházi emberekre, a téma pedig érdekes, különleges. A főszereplő egy zúzdában dolgozik, és a megsemmisítésre váró filozófiai, művészeti könyvek ­felett gondolkodik el az európai civilizáció és kultúra értékein, jövőjén, a komoly gondolatfolyamok mellett pedig az 1970-es évek Cseh­szlovákiájának emberi sorsai elevenednek meg a műben.

Arra a kérdésünkre, hogy van-e aktualitása a Túl zajos magánynak, Ivo Krobot azt mondja, abból a szempontból egyáltalán nincs, hogy ma Európában nem zúzzák be a könyveket, a szerzők kiadhatják a köteteiket, és a hatalomnak nem tetsző szerzők sem kerülnek börtönbe.

– Amikor a mű született, sok cseh írónak kellett ­emigrálnia, gondoljunk például Milan Kunderára; ma már szabadabban élhetünk. Ha a könyvben leírt folyamatok aktuálisak lennének, én sem lehetnék ma itt – véli Ivo Krobot.

KM-SZA