Borzongató lírai vallomások

Nyíregyháza - Gondolatok Vári Fábián László költő-műfordítóról, s legújabb kötetéről.

Reneszánsz embernek is szokták nevezni Vári Fábián László József Attila-, Ratkó József-díjas költőt, néprajzkutatót, műfordítót, irodalomszervezőt, hiszen mindennel foglalkozik, amit a szülőföld, Kárpátalja és az egyetemes magyarság kultúrájáért tehet.

A pályakezdés

„Feljáró emlékek ligetébe vágyom” – írja, mert alkotás közben ez a liget mindig előjön, s úgy merít innen, mint tiszta forrásból. A vers szinte a bölcsőtől vele van. Édesapja is szerette a költészetet, ami a kisgyermek fülének kedves dallam volt. Apjától hallotta először Ábrányi Emil Mi a haza? című művét is. A hosszú verset könnyen megtanulta, hiszen a rímek, a ritmus, a dallam megragadt a fülében. A tiszaújlaki általános iskola befejezése után Nagyszőllősön járt középiskolába, ott is érettségizett. Már abban az időben is írt verseket, de mivel kedvence Arany János volt, hát az ő stílusában.

Amikor 1967 novemberében meghívót kapott az iskola a Forrás Stúdió alakuló ülésére, nem habozott. Ott szembesült a valósággal: a modern vers eszköztára sokkal gazdagabb, mint amit ő használ. Felolvastak néhány költeményt, ami meggyőzte erről. Következő alkalommal már igyekezett újabb verseiből bemutatni néhányat, s áldott emlékű Balla Gyula csak annyit mondott: ha ilyen ütemben fogsz fejlődni, nagy költő lehet belőled.

A kilencedik kötet

Az idén jelent meg az Ereimben az idő, mely többnyire új verseinek gyűjteménye, de néhány korábbi alkotás (Jég és korbács) is helyet kapott benne. Egyik kritikusa (Farkas Wellmann Éva) például ezt írja a kötetről: „A Kárpátalján élő, József Attila-díjas költő népies-misztikus képei, biblikus hangneme összetéveszthetetlen a kortárs magyar irodalomban; témái, motívumai mégis meg-megújuló tendenciát mutatnak. Sőt, tudatosan szerkesztve, mindez új értelme(ke)t nyer az Ereimben az idő című könyvben.” Hozzátehetem: hátborzongatóan szépek lírai vallomásai.

A négy ciklus (zárójelben egy-egy maghatározó vers címe): Az alagút cégén (Ereimben is idő; Fekete rímek); Halál ellen (Sóstói úti fák – A 60 éves Jánosi Zolinak); Lágyabb énekek (Megkésett vallomás – Feleségemnek); Versek a Lúdas Matyiból (Ha majd a halál; Csokonai után – nagyon szabadon).

KM-GYL