Felkészülés és figyelem

Valahogy az az érzésem, minél többet mondunk valamit, annál nehezebben jut el az érintettek fülébe. Tisztelet a kivételnek, így vannak sokan a járművek téli felkészítésével is. Dankó Mihály írása.

Léteznek örök „igazságok”, írott és íratlan szabályok, melyek betartása minden úton járóra vonatkozik, legyen az nyári, vagy téli időszak. Bár a tél jelenti az igazi próbatételt: a hideg, a hó, a jég, a köd, a természet nem fukarkodik ilyenkor az akadályokkal. Megváltoznak az út- és látási viszonyok, amelyekhez gyalogosoknak és autósoknak – minden közlekedőnek – alkalmazkodni kell. Viszont azt is látni kell, hogy évszakváltáskor legkiemeltebben az autótulajdonosokra vár nagyobb feladat. A tudatos felkészülés pedig életet menthet, úgy a sajátjáét, mint a másokét! Az anyagikra itt nem lehet hivatkozni. Bár nem ugyan az lesz az eredménye, ha bedöglik a kihűlt akkumulátor, mint ha „megvakul” a lámpa, vagy tükörsimára kopik a gumi...

S hogy mire alapozom az első mondatban tett kijelentésemet? Aki minden nap közlekedik, tapasztalhatja, hogy mennyire nemtörődöm módra viselkednek egyesek az úton. A szabályok felrúgása, a KRESZ-ben előírtak megszegése mellett a gépkocsik állapota is jócskán hagy kívánnivalót. Az én kategóriám szerint, három csoportba sorolnám a vezetőket és a járműveiket. (Itt is igaz: nézz rá az autójára, s megmondom, ki vagy.) Az elsők, a „kidekorált” autócsodák, melyek volánjai mögött fiatal, vagány esetleg akadályt nem ismerő középkorú ül. A második, a „normális verdák” (és szerencsére ők vannak többen) közössége, a mindenre odafigyelő, segítőkész sofőrökkel. A harmadik, a lepukkant „harci járművek” egysége, melyek jócskán magukon viselik az idő múlásának vasfogát. Ehhez járulnak a sokszor bizonytalankodó, tapasztalatlan, esetenként feledékeny vezetők. Közlekedéskultúránkat megszabják ezek az adottságok, s ha mindehhez jönnek még a természet „megszorításai”, a fokozott veszély, létfontosságúvá válik a még nagyobb teret kapjon a megelőzés és figyelem!

- Dankó Mihály -