Bosák Nándor: önálló arculatú közösséget tudtunk formálni

Nyíregyháza - A nagy család felkészítheti a fiatalokat arra, hogy ne csak magukért vállaljanak felelősséget. Interjú: A nyugdíjba vonuló Bosák Nándor megyés püspökkel.

Ferenc pápa szeptember 21-én elfogadta Bosák Nándor püspök nyugdíjazási kérelmét. Utódja beiktatásáig apostoli kormányzóként irányítja az egyházmegyét. A nyíregyházi társszékesegyházban mindenszentek ünnepén búcsúzott híveitől, ekkor beszélgettünk vele működésének több mint két évtizedéről.

Püspök úr 22 évig volt a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye főpásztora. Meg tudta valósítani a kinevezésekor kitűzött célokat?

Bosák Nándor: Valóban, hosszú szolgálati időszaknak van most vége azzal, hogy a megyéspüspöki szolgálatom befejeződött. Mivel kinevezésemkor ez egy új egyházmegye volt, az itt élő katolikusok korábban is megfelelő plébániai közösségekbe szerveződtek, de Szabolcs az egri érsekséghez tartozott, Hajdú megye déli, bihari része pedig a szegedi püspökhöz. Ebből a területből alakították ki a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegyét, az ezen a területen élő római katolikusok alkotják az egyházmegye híveinek a közösségét. Az első püspök feladata az volt, hogy őket összefogja, és egységes, önálló arculatú egyházmegyei közösséggé formálja. Ki kellett építeni az egyházmegyei szervezet strukturális hivatalait. Debrecenben fel kellett építeni a püspöki hivatalt, Nyíregyházán pedig elkezdtük a lelkipásztori központ építését, hogy ezen intézmények központjai legyenek az igehirdetésnek, az oktatásnak, a továbbképzésnek, tehát mindennek, ami egy közösség életéhez tartozik. A másik feladat a plébániák szervezetének átalakítása volt úgy, hogy a meglévő papokkal ki tudjuk elégíteni az igényeket. Úgy szerveztük át a beosztást, hogy a nagyobb településeken állandó plébániák legyenek, körzetekben csatlakoztak hozzájuk a kisebb települések.

Fontos volt az iskolarendszer fejlesztése, kialakítása is.

Bosák Nándor: Kisvárdán már működött a Szent László-, Nyíregyházán a Szent Imre-­gimnázium, de mindkét intézményt fejleszteni kellett épületekben és tartalomban is. Közben alakult Mátészalkán és Nyírbátorban egy-egy általános iskola, Újfehértón a Colping vett át egy intézményt, Pócspetriben szintén egyházi jellegű iskola működik. Azt mondhatjuk, hogy ahol a szülők katolikus jellegű vallásos nevelést kívánnak, ott minden szinten van lehetőség arra, hogy ezekbe az intézményekbe járassák gyerekeiket. Templomokat is kellett építeni: a húsz-huszonkét év alatt kb. 25 templomot építettünk föl. Viszonylag kevés papja van az egyházmegyének, ezért úgy kell beosztani a területet, hogy lehetőleg mindenütt megfelelő ellátást kapjanak a hívek, ugyanakkor a meglévő energia a leghatékonyabban hasznosuljon.

Nyíregyházán gyakori vendég volt. Sikerült a vidéki egyházközségeket is megismerni?

Bosák Nándor: Mivel az egyházmegyének kettős központja van, a székesegyház a püspök temploma, a társszékesegyház szintén, de ha a szolgálatokat nézem, Nyíregyházán majdnem többször szerepeltem, mint Debrecenben. Karácsonykor, húsvétkor Nyíregyházán és Debrecenben párhuzamosan végeztem a szertartásokat. Év közben vasárnaponként valahol az egyházmegye területén szerepeltem bérmálás, templommegáldások alkalmával. Nyugodtan mondhatom, nincs olyan település, ahol ne jártam volna, és természetesen a nagyobb településeken többször is megfordultam.

Püspök úr volt 2000 óta a Katolikus Hivatásgondozó Intézet elnöke. Sikerült több fiatalban feléleszteni a papi hivatás iránti érdeklődést, vágyat?

Bosák Nándor: Igen, püspöki feladatom mellett én voltam a Hivatásgondozó Intézet vezetője. Azért bízták rám ezt a feladatot, mert előzőleg hosszú éveken keresztül a papneveléssel foglalkoztam. Amikor megalakult az egyházmegye, a területhez képest viszonylag kevés pap volt, de ugyanolyan állapotban voltunk, mint más egyházmegyék. Az első tizenöt évben minden esztendőben 15–20 növendéke volt az egyházmegyének, így évente két papot tudtunk szentelni, és ez biztosította az utánpótlást. Az utóbbi években azonban lecsökkent a számuk, most tíz körül van. A hivatásválasztásban nagy szerepe volt az egyházi iskoláknak. A Szent Imre-gimnáziumból is sokan jöttek, s abban reménykedünk, hogy a csökkenés után újabb lendületet kaphat a hivatások iránti érdeklődés.

Ez kinek a feladata lenne?

Bosák Nándor: Az iskoláké, de legfőképpen a családoké. Egy nagy családban a gyerek hamar megtanulja, hogy nem ő áll a középpontban, hogy figyelni kell a másikra. A nagy család, és a közösségre épülő életforma jobban fölkészítheti a fiatalokat arra, hogy később is olyan életformát válasszanak, ahol nemcsak saját magukért, hanem másokért is áldozatot kell hozni. Most Rómában a szinóduson is előtérbe kerültek ezek a kérdések, mert ez nemcsak a papság, az egyház válsága, hanem a család válsága is. Persze nem lehet azt mondani, hogy csak abból lesz pap, aki nagy családból érkezik. Az utóbbi időben felfigyeltünk arra, hogy a jelentkezők nagy része sérült családokból jött, vagyis olyan közösségből, ahol nagyon nehezek a körülmények. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen ember még érzékenyebb mások problémái iránt, lehet, ez kegyelemforrás arra, hogy másokért vállaljon szolgálatot. Ugyanakkor, amit a családjában nem kapott meg az emberi készség kifejlesztésében, azt menet közben kell pótolni, és ez nehezebbé teszi a felkészülést. Éppen ezért egyházmegyénkben a lelkipásztorkodás fontos feladatának tekintjük a fiatalok segítését abban, hogy jó házasságot kössenek, és hogy a felelősségteljes családvállalás felé forduljanak.

Névjegy

Született: 1939. december 28-án Taksonyfalván (Pozsony megye).

Iskolái: Debrecenben érettségizett 1958-ban. Teológiai tanulmányait az Egri Hittudományi Főiskolán és a budapesti Hittudományi Akadémián végezte. 1963. június 13-án szentelték pappá az egri székesegyházban.

Hivatás: 1977–1993 között teológiai tanárként dolgozott az Egri Hittudományi Főiskolán. Ugyanott 1977–1990 között spirituális, 1990–1993 között pedig rektor volt. 1993. június 15-én püspökké szentelték Debrecenben. 1993-tól egészen 2015. szeptember 21-éig a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye megyés püspöke volt.