Bárki lehet gasztroblogger?

Nyíregyháza - A kezdő háziasszonyoknak azt is el kell magyarázni, hogy mennyi például egy csipet.

Soha ennyi főzőműsorra nem kapcsolhattak a tévénézők, mint mostanság, az újságosstandok egyik polca csak sütős-főzős magazinokkal van tele, a világhálón pedig gasztrobloggerek osztják meg velünk receptjeiket-ételfotóikat. Két nyíregyházi blogger mesélt lapunknak arról, hogyan viszonyul egymáshoz a konyha és az internet.

Fényképek a fázisokról

Nagy Andrea sokat sertepertélt a szülei mellett a konyhában, és többféle hatás is érte, mert nemcsak az anyukája, de az apukája is nagyon jól főz.

– Imádok főzőcskézni; kikapcsol a napi nyüzsgés után, és nem ritka, hogy este 11-kor kezdek el húslevest főzni. Szívesen kísérletezek az összetevőkkel, szeretem feldobni a hagyományos konyhát. Amikor a dottybeautyandgastroblog.blog.hu elindult, sokat gondolkodtam azon, mennyire legyenek részletesek a leírások, de rájöttem, hogy aki kezdő, annak még azt is érdemes elmagyarázni, hogy mennyi is a csipetnyi, vagy hogy mást jelent apróra vágni a hagymát és a sárgarépát. A legtöbb blogon a fotók csak a végeredményt mutatják, én viszont a fázisokat is lefényképezem, éppen azért, hogy aki készíti, tudja, miből mennyi kell, és hogy a sütés/főzés közben minek hogy kellene kinéznie. Az eddigi visszajelzések pozitívak, és azzal sincs semmi gond, ha valaki megírja, hogy ő bizonyos összetevőket másokra cserélt.

– Kritikus vagyok magammal szemben, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztem, azt másnap elkészítem újra.

– Az én kedvenceim a tészták, például articsókával vagy spárgával megbolondítva, a leveseket is nagyon szeretem, de imádok lekvárt vagy szörpöt készíteni. Sok blogot olvasok, szeretem a gasztromagazinokat is, mert mindegyikből lehet tanulni, ötletet csenni. Azt tapasztalom, hogy azok a bloggerek, akik elismerik, hogy időnként ők is elrontanak valamit, közelebb állnak a háziasszonyokhoz, mint azok, akik csili-vili, mindennel felszerelt konyhában főznek drága alapanyagokból tökéletesen kinéző ételeket.

Az étel és a lelke

Sándor Alexandra Valéria nemrég költözött el a szülői házból, ahol a konyhaművész anyukája nagyon jól tartotta. Rájött, hogy nem szeretne kifőzdébe járni, vagy nagy tételben előállított fogásokat kapni az ajtaja elé, ezért az egyetlen magától értetődő opció volt számára odaállni a tűzhely mögé. Igen ám, csakhogy korábban sohasem követtett el ilyet, még a halrudacska elkészítésére is rácsodálkozott. Hamarosan jött az ötlet, hogy indítson egy „nulláról kezdő” kategóriájú gasztroblogot – ez lett a SAV-a-borsa.

– Vallom, hogy az élet „SAV-a-borsa” az étel, aminek lelke van, ráadásul ez a név a monogramomat is tartalmazza. Előbb vágtam bele, minthogy a konyhabútorom megérkezett volna! Hihetetlen érzés, hogy egyik délelőtt eszembe jutott: kellene valami egészséges desszert, este pedig már írt is valaki, hogy elkészítette a liszt és cukor nélküli almás-banános zabsütimet.

– Igyekszem fehérjében és rostban gazdag, ugyanakkor zsírszegény fogásokat tenni az asztalra, s egyúttal fontosnak tartom, hogy az étkezés ne tolódjon el a nehezen fellelhető „bio” hozzávalók vagy a mesterséges pótszerek irányába. Nem mérem sem a hozzávalókat, sem az időt, és nem szoktam a recepteket pontról pontra követni. Ez a szintemen talán merészségnek tűnik, de ilyen vagyok, szeretek a megszokott kereteken túllépni.

– Anyukám tanácsai mellett sokat jelentenek a külföldi gasztronómiai élmények – imádok utazni, és mindig megkóstolom a helyi különlegességeket. Persze, a világháló is ott van, ahol csak úgy ömlenek az ember nyakába az ötletek. Reményeim szerint az új bejegyzésekből szépen látszik majd, hogy egyre több felszerelésre és hozzávalóra teszek szert. Egyetlen lábassal, serpenyővel és két fakanállal kezdtem. Ebből is látszik, hogy bárki lehet gasztroblogger!

KM-SZA