Biztos jövő?

Ha mindent meg tudnánk jósolni, sokkal könnyebb lenne az életünk. Van viszont rengeteg olyan dolog, melynek kimenetele – ha józan ésszel gondolkodunk – előre látva is a semmibe vezet. Gondoljunk a rengeteg embert tragédiába sodró pénzügyi manipulációkra (Quaestor-, Buda-Cash-botrányokra), vagy az ESZOSZ-károsultakra. Dankó Mihály jegyzete.

A lényeg: kihasználni az emberek hiszékenységét, bizalmát, vagy a „fuldoklónak kötelet dobva” a segítség látszatát kelteni. Persze, ahhoz, hogy ezek a dolgok működjenek, sok másnak is közre kell játszania. Először is, vannak hatóságok, akiknek az aláírása, pecsétje az indulásnál hitelesíti a tevékenységet. Másodsorban az ellenőrző szervek munkája lehetne az a biztosíték, mely a szabálytalanságokat kiszűrhetné. Ismerjük be, Magyarország „agyonadminisztrált” ország, sokszor még az igazolásról is igazolás kell. Akkor hol csúszhatnak el a dolgok? Mindenhol emberek dolgoznak. Az kisebb bűn lenne, ha nem ismernék az illetékesek a törvényeket, de amikor szándékosan huny szemet valaki, az nagy gond. Ezt fehéren-feketén korrupciónak is nevezhetjük.

Visszatérve az első gondolatokhoz, azt jobban meg tudom bocsátani, ha a nyerészkedőket, a harácsolókat vezetik meg, akiket elvakít a mohóságuk. (Félre ne értessék, az említett pénzügyi manipulációk nem minden károsultja ilyen!) Az viszont bánt, ha a szegényeket, a rászorulókat, vagy betegeket célozzák meg. A nyomorgó, a szenvedő mindent kipróbál a remény érdekében, őt a legkönnyebb becsapni. Ami még talán mindezeknél is szomorúbb, gyakran előfordul, hogy a bűnösök elkerülik a felelősségre vonást. A tettes eltűnik, a jogszabályi útvesztőkbe burkolózva megússza, esetleg, ha el is éri a törvény keze, tőle semmit sem lehet visszaszerezni (nincs a nevén vagyon, más cégbe mentett át mindent stb.). Szóval én azt gondolom, csak akkor léphetünk előre, ha a példás büntetés nem marad el, és összefogva a hatóságok, az illetékesek a károsultak mellé állnak. Hisz a megoldás az ő kezükben van!

- Dankó Mihály -