Gitárszó a rácsokon túl

Tiszalök - A szabadidő és a bezártság olyan dolgok felé tereli az elítélteket, ami hasznos lehet számukra. Egy börtönre nem mondhatjuk azt, hogy szép, de aligha szállnának vitába azzal, hogy az ország egyik legmodernebb börtönébe léphetünk be Tiszalökön. Az épület 1285 méter hosszú bástyafalával és 8 őrtornyával úgy néz ki, mint egy bevehetetlen erődítmény. A fegyintézet 770 elítélt befogadására alkalmas, mindegyikük mögött egy történet, egy lélek van, amit meg tudnak nyitni, de végérvényesen be is tudnak zárni.

– Fontos, hogy az emberek más értékekkel kerüljenek ki innen, mint amivel bekerültek. Pozitív hatással próbálunk lenni rájuk, a legtöbb elítélten a nevelő munkája és személyisége tükröződik vissza, ezért meghatározó a mi munkánk. Aranyszabály, hogy „senkinek sem engedjük el a kezét”, mindenki bátran fordulhat hozzánk, bármilyen nehézsége is akad – mondta Szabó Ágnes Veronika bv. főhadnagy, a Tiszalöki Országos Büntetés- végrehajtási Intézet egyik nevelője.

Csoportjába 64-en tartoznak, akik rajta keresztül tartanak kapcsolatot a külvilággal és családtagjaikkal. Ágnes szociálpedagógusként diplomázott, így feladata az is, hogy minden elítéltet igyekezzen a helyes irányba terelni.

Egy másik út

– Erre a nevelési csoportra, de az egész börtönre jellemző, hogy a szabadidő és a bezártság olyan dolgok felé tereli az elítélteket, ami hasznos lehet számukra. Idebent szakmát tanulhatnak, de felszínre jöhet náluk olyan rejtett tehetség, amire soha nem gondoltak volna. Fontos a szabadidő hasznos eltöltése, ez lehet festés vagy csak gyufaszál építészet, az a lényeg, hogy ne hasztalanul teljen az idő. A csapatnak van egy fő mottója, ami visszatérő elem, és minden előadásukba bele szokták csempészni: „Játékkal űzd el a bút, a szomorúságot, ha táncolsz, ha játszol, a gond mind messze száll.”

Farkas Sándort rablásért, míg Kis Istvánt emberölésért ítélték el. Úgy érzik, a börtönben nem kötelező elkallódni a raboknak. A munkavégzésen túl igyekeznek szerepet vállalni, akár versmondásról, zenélésről, vagy egy nehéz Shakespeare darabról van szó.

Egymást tanítják

– Rengeteg munka van az előadás mögött, 8 hónapig készültünk rá. Volt, amikor már a levelet is a WC lámpájánál írtuk, annyira lekötött a gyakorlás, és akaratlanul is mindent háttérbe helyeztünk. Adott egy pluszt, hogy mi ennek a győztes csapatnak a tagjai lehettünk. Felemelő érzés nyerni, mindenki nagyon büszke volt ránk! Damu Roland egy igen célratörő ember, és belőlünk is kihozta a legjobbat, sokat köszönhetünk neki – mesélte Sándor.

A két barát odabent megtanult festeni és gitározni. Sándor „festőművészt” faragott magából, a foglalkoztató termet is ő tette varázslatosabbá gyönyörű képeivel. – Az egésznek a magánya ragadott magával, hogy el tudok közben gondolkozni, sok képet nem is tudom, hogyan festettem meg. Nem tudnám még egyszer megcsinálni – osztotta meg velünk Sándor.

István mesterségként sajátította el a festést, így ha a házunkat kell bármilyen színűre mázolni, ő kínálhatja majd fel a segítségét. Ahogyan ecset, így gitár sem volt még egyikük kezében sem, lépésenként lettek gitárvirtuózok.

– A programszervezéstől kaptunk egy akkordfüzetet, és abból kezdtünk el építkezni. Egymást is tanítgattuk, így összeszokott csapat lett belőlünk. Akad olyan időszakunk, hogy nem is szólunk egymáshoz, amikor a gitár a kezünkben van, csak játszunk. Akkor éppen nem létezik számunkra semmi, csak a zene – mondta István. Legközelebb október 16-án lesz egy fellépésük: a Vakok és gyengénlátók világnapjára zenés műsorral és egy rövid színpadi játékkal készülnek, már nagyon várják.

Színház az egész világ - nyert a Mesteremberek

Az első Országos Börtönszínházi Találkozó dunaújvárosi döntőjébe a szakmai zsűri hat csoportot választott. A Bartók Kamaraszínház nagyszínpadán a tiszalöki börtön lakói Shakespeare Szentivánéji álom Mesteremberek-jelenetét mutatták be. Az öt kigyúrt keményfiú nemcsak profi módon játszott és hibátlanul mondta el Arany veretes fordítását, de sikerült elvarázsolniuk a közönséget is.

– A felkészülés során különleges hangulatot teremtett a szereplők megformálása, hiszen nem egyszerű női szerepbe bújni, vagy Shakespeare nyelvezetét megtanulni és előadni. Az elítéltek minden kelléket, jelmezt saját kezűleg készítettek. Egy fogvatartott rendezőként, míg Damu Roland szerkesztőként vett részt a darabban. Minden alkalommal helyzetgyakorlatokat és beszédtechnikát tanított az amatőr színjátszóknak.

Nagyon jó közösségformáló ereje volt a próbaidőszaknak, és az egész szabad légkört teremtett számukra. Büszke voltam rájuk, hogy meg tudtak birkózni ezzel a nehéz feladattal, hiszen csak szabadidejükben, a munkaidejük után tudtak próbálni – mesélte Szabó Ágnes Veronika főhadnagy. A színjátszó körből, akik a díjat nyerték, már ketten szabadultak. Jönnek, mennek az emberek, így nem tudnak ugyanazokkal kiállni a színpadra, de igyekeznek hozni a jó színvonalat, s szerencsére mindig vannak, akik szeretnének „játszani”.

KM-TP