Piroska néni durbancsát is megízlelhették

Nagyrábé - Kérsemjéni, nábrádi és magosligeti általános iskolások gazdagodtak életre szóló élményekkel.

Tulajdonképpen nem mentek messzire, mégis úgy érezték, hogy másoknak elérhetetlenül távol van akár egy ilyen élmény is. Nemrégiben 44 kérsemjéni, nábrádi, magosligeti általános iskolás négy kísérőjük társaságában hatnapos táborozáson vett részt Nagyrábén. Miután Hajdú-Biharba érkeztek, első látványosságként a debreceni Nagyerdei Kultúrparkba tértek be. Aztán folyamatosan érték őket az emlékezetes impulzusok.

– A táborban eltöltött szűk egy hét alatt rengeteg élménnyel gazdagodtunk – kezdte beszámolóját a magosligeti Dezső Attiláné. – Mindennapos karateedzésen formáltuk jellemünket és tanultunk önvédelmi fogásokat; meglátogattuk a nagyrábéi református templomot (a bátrabbak a toronyba is felmehettek), a helybéli mezőgazdasági régiségeket felvonultató magángyűjteményt; a Malomkő-tavat és az ott kialakított vendéglőt; székely népmesét dolgoztunk fel Őri Józsefné Zsuzsa néni, nyugdíjas magyar tanár, volt iskolaigazgató segítségével; a helyi tájházban férje, a szintén nyugdíjas tanár, Őri József kalauzolt bennünket; a nagyrábéi kultúrház vezetője, Kocsis Csaba, költő, festő, fotográfus a helyi galériában kiállított festmények között tartott nekünk interaktív mini koncertet megzenésített versekből egy szál gitárral; a kultúrházban kézműves foglalkozások keretein belül karkötőket és poháralátéteket készíthettünk, valamint táncházas foglalkozáson népi tánc- és country-lépéseket tanultunk, táncoltunk, játszottunk, és animációs filmet is nézhettünk.

Meglátogattuk az eredetiben felépített XVIII. századi lovardát, amely a Des Echerolles család tulajdona volt. Ugyanott láthattuk a felújítás alatt álló, franciás stílusú Füsti-kastélyt kívülről, hűsöltünk a majd 300 éves kocsányos tölgy alatt, a birtok szélén pedig tevéket, lámákat és struccokat, valamint külföldről hozatott különleges fákat is láthattunk, fényképezkedtünk az idén átadott lószobor előtt. Megtekintettük Módos Károly nyugdíjas vadász mini vadasparkját, ahol mosómedvéket, szarvast, őzeket, borzokat, görényt és aranyfácánt láthattunk háztáji környezetben.

A Nagyrábéhoz közeli Bihartordán műfüves focipálya-avatón vettek részt, onnan kisvonat szállította őket a falunap helyszínére, ahol különböző népi és nem népi kulturális programokat tekinthettek meg: íjászbemutatót, karate bemutatót, a helyi óvodások és iskolások műsorát, népdalkört, operettdalokat.

– A műsor fénypontja a rögtönzött gangnam style-parti volt. Utána sajtkóstoláson vettünk részt Bihardancsházán, Piroska néni saját készítésű szörpjeit, joghurtját, körözöttjét, a durbancs nevű sós lepényt is megízlelhettük, és jártunk a kecskefarmján is. Ugyanebben a faluban megnéztük a sok régiséget rejtő tájházat, és a kertben megkóstolhattuk a földig roskadt, gyümölccsel teli szilvafa termését, délután a helyi focipályán és az ott található játszótéren játszhattunk, lovaskocsikáztunk. A 7-8 kilométeres hazautat gyalogosan tettük meg énekléssel, humorral, viccelődéssel. Ételeinket a Gémes fogadó szolgáltatta, készséges pincérek hordták asztalainkra a mindennapi betevőt – néha extra kívánságokat is teljesítettek. A gyerekek játszhattak a fogadó udvarán felállított hajót utánzó csúszdán, az utolsó előtti este pedig ugyanott tartottunk tábortüzet szintén rengeteg viccel, nevetéssel, énekkel fűszerezve.

– Kísérőtársaim, Váradiné Kicska Mária (Jánkmajtis), Bákonyi Krisztina (Kérsemjén) és Dezső Attila (Magosliget) nevében is szeretnék köszönetet mondani a fehérgyarmati kistérség vezetőinek, Magosliget, Kérsemjén és Nábrád községek polgármestereinek, hogy lehetővé tették ezt a kirándulást. Továbbá szeretném megköszönni a szíves vendéglátást Nagyrábé elöljáróinak, a kultúrház dolgozóinak, a Gémes fogadó tulajdonosának és dolgozóinak, Bagdács Mariannának és mindenkinek, aki egy kicsit is segített és elviselt bennünket. Utoljára, de nem utolsósorban szeretnék köszönetet mondani táborvezetőnknek, Őri Krisztián rendőr századosnak, akit a gyerekek maguk között „háromdanos fekete öves népi táncosnak” becéztek. Karate foglalkozásain mi, felnőttek is szívesen vettünk részt, díjaztuk humorát, ötleteit és pedagógusként is sokat tanultunk tőle. Örökre szóló barátságok köttettek, életre szóló élményekkel gazdagodtunk.

KM–LTL