Idegenek közöttünk

Nyírbátor - Egy ideje nem zárt ajtók tartják vissza a nyírbátori közösségi szállás lakóit, ugyanis szabadon mozoghatnak, ennek hatásairól kérdeztük a városban élőket.

A közösségi szállás kintről riasztónak tűnik, még a második emeleti ablakokon is vastag rácsok mutatják, itt a nap sem süthet csak úgy be. Korábban a határon illetve a mélységi ellenőrzések alkalmával megtalált illegális migránsok jelentős része menekült státuszért fordult a magyar államhoz, amíg ezek jogosságát kivizsgálták, ezen a zárt szálláson voltak elszállásolva, de a ki-bejárás korlátozása miatt amolyan börtönben.

A külföldiek által elmondott problémák jó része valós, tényleg a háborús övezetekből indultak több ezer kilométeres útra, hogy szülőföldjüket elhagyva legalább sz életüket mentsék. Ott, ahol bármelyik pillanatban megtalálhat egy kontrollálatlan fegyveres milícia, és válogatás nélkül bárkit megölhetnek, még ez a zárt szállás is a biztonságos menedék képét mutatta. A városban élők nem érintkeztek velük, ha a zsúfoltság miatt történt is atrocitás, azt egymás közt rendezték a menekültek, a rendőrség pedig eljárt az ügyben. Sok esettel nem kellett szembesülni, mert a szomszéd objektum a rendőrségi bázis.

A kapun kilépő fekete bőrű férfi nyugodt léptekkel indult a város irányába, aztán a sínek melletti foghíjas kerítésen belépve a sínek felé vette az irányt. Nem sokkal később megtudtuk, hogy ez a legrövidebb lehetőség a belváros felé eljutni. Addig azonban egy hölgy válaszolt a kérdésre: mit gondolnak erről a szabad mozgásról. A sínek túloldalán lévő keskeny utcában a repülőhídon átkelni készülő nő azt kéri, csak Móniként említsem elmondta: volt, hogy bejöttek a telepre, nem beszéltünk mi egymással, de többen vannak csoportban, és én félek tőlük. Még inkább a lányomat féltem, 16 éves, nem tudom miért jönnek. Azt tudom a lányomtól, hogy van beljebb egy internet kávézó, oda járnak, de már onnan is ki vannak tiltva, mert voltak balhék, főleg a diszkókban.

A főúton, a közösségi szálláshoz legközelebbi kis boltban az eladók elmondták: hallottak balhéról, a papok rétjén még szurkálás is volt, de ide nem jönnek, ugyanis ez a bolt nem esik a közlekedő útvonalba. Egy betérő férfitől, akit Árpi néven hívtak, azt kérdezték, mit tud az idegenekről. Árpi csak annyit mondott: lemennek a telepre, félnek tőlük a telepiek, mert sokan vannak az idegenek. Beszélni nem tudnak egymással, lehet, hogy kábítószerért mennek oda.

- Erről a belvárosban életszerűbb magyarázatot adott egy hölgy. Brigittát zavarja a sok idegen látványa, ugyanis a belváros kellős közepén lévő parkban ücsörögnek. – A közeli bankban külön gomb van az automatán számukra, mert a pakisztániak a kapott kevés pénzt innen utalják haza. (Ebből aligha futná kábítószerre.) A telepre pedig csajozni mennek – zárta mondanivalóját a hölgy.

A közeli trafik eladónője szereti a menekült srácokat, legtöbbször ő kerül kapcsolatba velük, mert itt vesznek cigarettát és telefonkártyát. A legtöbb áru nevét oldalra kiírta angolul, hogy könnyebb legyen a vásárlás. Elmondta: szeretik a kólát, a dohány kellékeket, maximálisan udvariasak, hallottam a negatív híreket is, de én szeretem őket, vannak köztük kedvenceim is. Mindig megkérdezem tőlük honnan jöttek, van egy barátom, aki tolmácsol, vele jobban lehet kommunikálni velük. Amikor csak kint az utcán meglátnak, integetnek, és maminak szólítanak – mesélte Fran Jánosné Ibolya.