Kilóra mért gazdagság

Nem tudom... Olvasom, hogy a karácsonyi ajándékdömping után dörzsölik tenyerüket a kereskedők – szép forgalmat bonyolítottak le. Mindez csupán azért érdekes számomra, mert egyébiránt a portékáját áruló vállalkozóból, eladóból, vásárlóból nemkülönben dől a panasz. Amúgy, mint mindenkiből Magyarországon. Koncz Tibor jegyzeteNem tudom... Hallom, mondják, divat sírni kis hazánkban. Másokat pedig azért kerülget a guta, mert iksznek vagy ipszilonnak bicskanyitogatóan jól megy. Ugyanakkor, aki nem süti le szemét az utcán, látja: egyesek alighanem tényleg a küszöböt rágják. Az sem lehet a véletlen műve, ha új üzlet nyílik valahol, csaknem tuti, hogy az „ezredik” kilós bolt csábítja a vevőt. Az pedig kis hazánk jelenlegi állapotának csalhatatlan fokmérője, hogy a szinte filléres turkálók talán még életképesek – hoznak valamit a konyhára. A kilóra mért gazdagság.

Akkor, hogy is van ez?

Parasztvakítás lenne az egész? Mármint, hogy jól „tejelt” a nép a karácsonyi forgatagban. Mégis miből? Nem tudom... Azt viszont igen, soha nem hallottam még annyi ismerőstől, az idén nagyon meg kell szorítani a nadrágszíjat. Lehet, ajándékra sem futja majd az év végén...