Sikeres emberek - Jenei Judit

Nyíregyháza – A Kelet-Magyarország sikersorozata olyan nőket, férfiakat és fiatalokat mutat be, akik nevéhez egy-egy szakmában, illetve pályán kimagasló teljesítmény fűződik.Jenei Juditot már kisgyerekként elvarázsolta a színház világa. Gyakran járt be a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházba ott dolgozó nagymamájához, s tízévesen azon kapta magát, hogy már nemcsak a nagyija miatt látogatja sűrűn a teátrumot. „Megfertőzte” a színház, ami egy ideig versengett a zenével – Judit a Kodály-iskolában tanult –, ám ami végül győzedelmeskedett.

Szerepei összhangban vannak az életével

Gór Nagy Mária Színitanodájának egyik előadásában látta Mikó István, a Soproni Petőfi Színház akkori igazgatója, s megkérdezte, nem lenne-e kedve odaszerződni. Igent mondott, ám az igazgatóváltás után nem volt maradása. Ekkor hívta Tasnádi Csaba, s Judit azóta is a Móricz Zsigmond Színház művésze. – Furcsa volt, hogy azok lettek a kollégáim, akiken felnőttem, akikért gyerekként rajongtam – meséli. – Sokáig gátlásos voltam emiatt, de a társulat tagjai nagyon sokat segítettek. És azok a darabok is, melyek változtattak a gondolkodásomon, melyek közelebb vittek önmagamhoz. Az M, vagy még- sem, a Psyché és Az ember tragédiája is olyan szerepekkel ajándékoztak meg, melyekkel sokat kellett küzdenem, de mivel szeretem a kihívásokat, és kemény munka árán lehet igazán fejlődni, a kedvenc darabjaim közé tartoznak. Érdekes, mindig olyan szerepeket játszottam, melyek összhangban voltak a civil életemmel, azt gondolom, minden szerep jó időben jött.

Nagyon szereti a közönséget, mert érzi a támogatásukat, biztatásukat. – Nyíregyháziként mindig is volt bennem egyfajta megfelelési kényszer, nem akartam, hogy szégyent hozzak a városomra azzal, hogy nem vagyok elég jó. Talán emiatt lett maximalista, aki szívesen kipróbálná magát más színházi közegben is. Több mint tíz éve játszik itt, nem tudja, máshol hogy működik egy társulat. A nyíregyháziról viszont tudja, hogy milyen. – Olyanok vagyunk, mint egy nagy család, egymás rezdüléseit is ismerjük – meséli a fiatal színésznő, aki ha nem a kollégáival van, szívesen választja a könyvek társaságát, de kirándulni és utazni is szeret. Az igazi közege azonban a színház világa.