Az irodalom visszavág

Ettől stílusosabb úri murinak aligha adhatott volna méltó otthont a mindössze 280 lelkes kicsiny település az Isten háta mögött. Már akinek. Minden pozíció nézőpont kérdése. Ladányi Tóth Lajos jegyzeteA miliőből árad egy kivilágos kivirradtig boldog világ képe. Rokonok, kulturált fáklyavivők, irodalombarátok leheltek életet a tiszacsécsei Móricz-kertbe hétfőn, a falu szülötte halálának 70. évfordulója apropóján, mert a tűznek nem szabad kialudni.

Tündérkertre hajazott a református parókia parkja, ahol midőn a Nemzet Színésze megszólalt olyan volt, mint egy mese a zöld füvön, az erdő-mező világa mellett. Pacsirtaszóval ért fel a Légy jó mindhaláligban is szerepelt Törőcsik Mari hangja, mellyel a nagy fejedelem szintjére emelkedett a rendezvény rangja. Hosszas előkészület után alkották meg a Móricz Parkot, az író- és költőóriás rég elfeledett zsoltárainak exkluzív gyűjtőhelyét.

Tavaly a tűzoltók, a katasztrófavédelmisek, a közmunkások, a polgármesterek és a restaurátorok jóvoltából újjáépült és megszépült az esőtől, belvíztől megrogyott emlékház, mely hűen példázza az anyagi ellenszolgáltatás nélküli önzetlen segítségnyújtást. A kontytetős, taposott szalmával fedett, vályogból épített szegényparaszti ház azóta is az összefogás szimbóluma.

A kenyérlángos illata belengi a teret, forr a bor, móriczi idill telepedik a környékre. Felbecsülhetetlen érték egy mértéktelenül értékvesztett jelenben őrizni a pislákoló lángot, majdani euróövezetben becsben tartani a hét krajcárt, tisztán emlékezni a kondás legszennyesebb ingére, egyszer jóllakni, betelni egy letűnt kor betyár jó mementóival. És ez nem vicc, Rózsa Sándor nem a lovát ugratja. Hétfőn újabb kiugrási lehetőséggel gazdagodott a megye, bebizonyítva, hogy a kultúra kimerítethetetlen kincsesbánya, amit mélyen kell tisztelni.