Négy év után került elő a kutyus

Nyíregyháza - Radír, a csavargó világ életében szeretett elkalandozni otthonról, de a legutolsó útjáról négy évig nem jött haza.Gyuri bácsi négylábúja igazi kalandor, többször kellett már lehetetlen helyszínekről lehetetlen időpontokban hazahozni. Radír, a három színű basset hound története egyszerre megható és szívderítő. – Domicianus Adir a becsületes neve ennek az őrültnek – mutatja be az emberi mértékben már 90 év felett járó ebet Illés György, akinek díszmadara, nyula és teknősbékája is van.

– Nem tágít egy percre sem, folyamatosan itt lohol a sarkomban ez a rosszcsont, pedig korábban állandóan elszökött. Volt olyan, hogy az állomás nemzetközi jegypénztárából kellett hazahozni, de megjárta már az almatárolót, benzinkutat, sőt egyszer egy iskola első emeleti termében helyezte magát kényelembe. Vállalkozó vagyok, kisgépeket javítok, így állandó a jövés menés nálam, ha valaki csak egyszer hagyta véletlenül nyitva az ajtót, Rudi egyből nekivágott. Persze mindig hazakerült, sokszor a taxisok hozták, már ők is ismerték. Aztán négy éve eltűnt.

Szagos radír volt

Akkor azt hittem végleg elcsatangolt és már soha nem jön haza. A múlt héten aztán a szomszédom kisunokája megtalálta az Alkotás utcán. Először nem voltam benne biztos, hogy ő az, de van egy árulkodó anyajegye, ami alapján ezer közül is megismerem. Össze volt szakadva, le volt fogyva, koszos volt és nagyon büdös. Szagos radír volt – mondja nevetve Illés úr.

Eredetileg fagyizni indultunk – kezdi Bocskai István Péter, az eb meglelője. – Aztán hirtelen megpillantottuk a kocsiból. Kiszálltam és elkezdtem hívni, Radír pedig a neve hallatán, farok csóválva rohant egy harminc méteres sprintet felém. Anya és apa is segített berakni az autóba, mert egyedül nem tudtam, jól össze is nyálazta az ülést. Nagyon aranyos volt – mondja.

Hogy merre csellengett Radír négy évig, ember nem tudja, az viszont szemmel látható, hogy egyelőre eszébe se jut újra elszökni otthonról.