Vidám lélekkel tesz tanúságot az evangélium üzenete mellett

Nyíregyháza - Hajdu István diakónust a napokban szentelte pappá Bosák Nándor püspök, első szentmiséjét július 1-jén tartotta.Pap- és diakónusszentelést tartott június 30-án Bosák Nándor püspök a Nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya Társszékesegyházban. A pappá szentelt diakónusok között volt a nyíregyházi születésű Hajdu István is, aki első szentmiséjét július első (vasár)napján tartotta meg a templomban.

– Már gyermekkoromban vonzott a papi hivatás, de ebben a korban az embernek természetesen még csak a vágy él a szívében, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz, hogyan szeretné élni életét. Később vált ez egyre tudatosabbá.

Vallásos családban nevelkedtem, a szentmise, a hittanórák, az egyházközségi táborok, mind arra irányították a figyelmemet, hogy ha boldog szeretnék lenni, akkor engedjem azt, amire az Úr hív meg engem. Életem legjelentősebb mozzanata volt, amikor igent mondtam a Jó Pásztor hívó szavára, hogy papként szolgáljam mindazokat, akiket Szeretetéből rám bíz. Isten olyan papi példákat állított elém, akik meghatározták papi identitásomat, ezért hálával tartozom – meséli Hajdu István.

Az út, amin járnom kell

A szemináriumi évek alatt arra törekedtem, hogyan mélyítsem el jobban azt a kapcsolatot, ami köztem és Isten között van, aki kiválasztott és meghívott a szolgálatra. Az egyházmegyei és az egyházmegyék közti barátságok nagyon sok erőt adtak a formációs utamon. Az évek alatt természetesen sok hatás ért: az öröm olykor keveredett a szenvedéssel, a siker a kudarccal, de ezek mind arra sarkaltak, hogy milyen hibákat ne kövessek el a későbbiekben.

Tanúi vagyunk annak, hogy napjainkban, a hit egyre kevésbé él az emberekben. Egy ilyen közegben ténylegesen is erőt felülmúló feladat megjeleníteni Istent és felmutatni az embereknek a hozzá vezető utat. Ez az egész egyház feladata, de különösen is a papoké. Mindig emlékezni kell arra, hogy a papi szolgálatot bármilyen formában gyakoroljuk is, lényeges és alapvető a személyes kapcsolatot fenntartani Jézussal.

Az Úr ugyanis azt akarja, hogy a papok az övéi legyenek, ne azzal foglalkozzanak, hogy emberileg érdekes vagy éppenséggel kényelmes karriert építgessenek maguknak. Nem azt akarja, hogy az emberek tetszését és a sikert keressék, hanem hogy annak tudatában, hogy mi csupán „haszontalan szolgák” vagyunk, valóban a lelkek javának és az Evangélium terjesztésének szenteljük magunkat.

A papnak minden helyzetben vidám lélekkel kell tanúságot tennie az evangéliumhoz való ragaszkodásról. A papok „ki vannak véve” az emberek közül, hogy teljesen átadhassák magukat Istennek. De éppen azért teszik ezt, hogy ezáltal mindenkié lehessenek a testvérek szolgálatában.

„Töltsd be szolgálatodat”

Az emberek végső soron értékelik, ha papjuk elsősorban Istennek szánja idejét: részben helyettük is imádkozik, mert ez a „mestersége”. Olyan papot szeretnének, aki elsősorban Istennel él és ebből a kapcsolatból fakad a közösséggel és a közösségben való élete. Ezt követően pedig prioritásként a szenvedők, a haldoklók, a gyerekek és a fiatalok rendelkezésére áll. A többi téren pedig tudnia kell megítélni, mi az, amit mások jobban tudnak elvégezni helyette, teret adva így a változatos karizmáknak.

Papi jelmondatom magában hordozza a hivatásom mélységét, melyet Szent Pál apostol Timóteushoz írt leveléből vettem: „Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az Evangélium hirdetőjének feladatát töltsd be szolgálatodat.” Úgy érzem, ez a pár sor, amelyben Pál apostol instrukcióval látja el szolgálatában Timóteust, olyan, mintha 2000 év távlatából szólna mindazokhoz akik, életüket mások megszentelésére és szolgálatára adják. Egyedül az evangéliumi élet és ennek szolgálata lehet az, ami az üdvösséget és az örök boldogságot adja az embernek. Én ezt szeretném hirdetni mindazoknak, akik élni akarják az Istennel való közösséget, eljutva a vele való teljes közösségre – zárta gondolatait a lelkes és céltudatos nyíregyházi pap, Hajdu István.

KM-PI