Nem kell több mécses

Időnként az agyamra mennek! Gondolom, nem csak én vagyok vele így. A gyerek végre már éppen elaludna, amikor a csendesedő, késő este jön a decibelhuszár, és meghúzatja kétkerekűjét. Mán László jegyzeteTeszi ezt bizonyára örömére, adrenalin-növelésére, de mások bosszantására, és talán ami még lényegesebb: saját és mások testi épségének kockáztatásra.

A gyakorlatlan kezek között könnyen megmakrancosodnak a lóerők, egy bukás, vagy az irányíthatatlanná váló kétkerekű pedig életveszélyek forrása lehet. Sajnos számtalan példa volt már rá, hogy ezek a városbéli száguldások tragédiával végződnek. Az intő példákat hamar elfeledik a bukósisakosok, és bizonyára úgy vannak vele, hogy ez velük nem történhet meg. Persze nem akarok általánosítani, mert nagyon sok motorral járó van, aki mindent betartva élvezi úgy az általuk mással nem pótolható érzést, hogy senkit sem veszélyeztet. Mi lehet a megoldás?

Mondjuk a büntetés, hiszen az ilyen városi flaszteren suhanók nyakon csípése és bírságolása lehet egyfajta visszatartó erő. Ehhez persze kellene rendőri kapacitás, és ott kellene járni azon utak, utcák mellett, ahol naponta látunk időnként egykerekező, az előírt sebességhatárt jóval túllépő amatőr streetfightert.

A másik, az igazi az lenne, ha ezek a vétkezők magukba szállnának, végiggondolnák, hogy mennyi bosszúságot okoznak ártatlan városlakóknak, időnként milyen borotvaélen táncolnak. Tennék ezt addig, amíg nem késő, amíg nem kell újabb keresztet állítani, mécseseket gyújtani...