Dobozba zárt lelkiismeret

Idén áprilisban még arról szóltak a hírek, hogy átfogó rendőrségi akció indult a gépkocsikban kötelezően tartandó elsősegélydobozok ellenőrzésére. Bár az ORFK akkor kacsának nevezte a „dobozrazziáról” szóló híreket, a magyar autós társadalom – talán emlékezve arra, hogy Szijjártó is ezt a szót használta év elején Schmitt Pál plágiumgyanúja kapcsán, s lám... – megrohamozta az üzleteket, és inkább beszerezte a szükséges eü-felszerelést. Palicz István jegyzeteMost, hogy egytől-egyig gazdára találtak a polcokon porosodó készletek, az új rendelet alkotói bejelentik, hogy enyhíteni kívánják az eltúlzott szigort. Ennek akár örülhetnénk is, ha nem esnének át rögtön a ló másik oldalára. A mentőcsomag létét vagy nem létét illetően ugyanis a tervezet kimondja, hogy „hiánya csak akkor büntetendő, ha szükség lenne rá, de nincs az autóban”.

Értik, ugye? A vészhelyzetben életet mentő egységcsomag lekerül a kötelező tartozékok listájáról, a rendőr se macerálhat minket többé emiatt egy közúti ellenőrzés során. Jó esetben tehát megússzuk büntetés nélkül, de mi történik abban a pillanatban, amikor hirtelen okozói, elszenvedői vagy szemtanúi leszünk egy közlekedési balesetnek, és életet menthetne a „feleslegesnek” ítélt pakk? A rendőrnek leperkálunk pár ezret a hiányosság miatt, de hogyan számolunk el a lelkiismeretünkkel?

Lehet, hogy áprilisban messzire ment a kabinet, amikor az irreálisan magas büntetések mellett döntött, amire azonban most készül, még nagyobb hiba, mi több, életveszélyes felelőtlenség!