Félidőben a kisvárdai fesztivál

Kisvárda - Huszonnegyedik alkalommal rendezik meg a magyar színházak rangos seregszemléjét.Félidejéhez érkezett a Magyar Színházak XXIV. Kisvárdai Fesztiválja. A rangos esemény ismét megmutatta, hogy érdemes volt csaknem negyedszázadon keresztül életben tartani.

Kisvárda ezekben a napokban igazi fesztiválvárossá változott. A Művészetek Háza melletti sátorban mindig nagy a nyüzsgés: színészek, bábosok zenészek, nézők, kritikusok vitáznak, beszélgetnek, poharaznak, miközben szól a zene és tombol a nyár. Az érdeklődők naponta legalább három előadást élvezhetnek.

A fesztivál megnyitóját követően a Nagyváradi Szigligeti Színház mutatta be a Liliomfit. A Keresztes Attila rendezte Szigligeti Ede-vígjáték alkalmat adott a színészeknek arra, hogy egyszerre láttassák az eredeti művet és annak a paródiáját. A lendületes előadás legfőbb problémái éppen ebből a szándékból fakadtak. A megidézett helyzetek (a hozzáadott komikumelemek következtében) néhol a giccs, néhol a ripacskodás határán egyensúlyoztak. A túlhajtás a produkció legfőbb tehertételének bizonyult, és így az emlékezetesebb alakításokat is (Kardos M. Róbert, Hunyadi István, Hajdú Géza) gyöngítette.

A Marosvásárhelyi Yorick Stúdió és Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata az idei POSZT-on is sikert aratott Bányavirággal szerepelt Kisvárdán. Székely Csaba Csehov-reminiszcenciákat játékba hozó tragikomédiája számos drámai pillanatot kínálva a székelyföldi öngyilkosságok nagy számának titkait kutatta. A Bányavirág eleven társadalmi gondokat exponált. Olyan szituációkat, amelyekben a lesüllyedt figurák kiürült emberi tapasztalatainak reménytelensége mutatkozott meg. Sebestyén Aba rendezésének utolsó fél órája a menthetetlen alkoholizmus kabaréba hajló rajza lett, s ez gyengítette az egyébként élvezetes színészi játék (Viola Gábor, Bányai Kelemen Barna, Nagy Dorottya, Kovács Botond, Gulácsi Zsuzsanna) hitelét is.

A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház a Csárdáskirálynővel lépett fel a Várszínpadon. Tasnádi Csaba a klasszikus operettnek kijáró rendezéssel tette emlékezetessé Kálmán Imre halhatatlan muzsikáját. Színészei (Pregitzer Fruzsina, Kuty Patrícia, Horváth Margit, Tóth Zoltán László, Horváth László, Attila, Gáspár Tibor, Illyés Ákos, Nagyidai Gergő, Tóth Károly, és persze, Bárány Frigyes, illetve Pankotay Péter) most is tízperces tapsviharra ösztökélték a nagyérdeműt…

A Temesvári Csiky Gergely Színház izgalmas kísérlettel lepte meg a közönséget: a Művészetek Háza nagyszínpadára berendezett stúdiótérben mutatta be a Devianciát. Az előadást a mű szerzője, Németh Ákos állította színre. A társadalom mélyvilágából hírt hozó, némileg kimódolt dráma formanyelvi megoldásai következtében erősen széttagolódott. A háromórás játékidő nem kedvezett a felkavaró konfliktusok kibontakozásának. A tömörítésre váró darab nyomasztó világából kiemelendő az autista lányt alakító Lőrincz Rita, a Beát megformáló Tar Mónika, s a Noémit elénk állító Tasnádi-Sáhy Noémi, valamint az anyát megidéző Éder Enikő.

A kisvárdai találkozó korábban is bizonyította, hogy emlékezetes pillanataiban nemcsak igényesen tud szórakoztatni, hanem életünk legalapvetőbb kérdéseire képes válaszokat keresni.

Karádi Zsolt