Vendégsorok: Kész átverés

Aki százezreket, netán milliókat tesz zsebre havonta fő-és mellékállásokból , jutalmakból, annak nehéz megérteni, egyáltalán felfogni, mennyire fájdalmas , ha egy – vagy több –diplomás elhelyezkedni vágyó fiatal munkakezdőnek milyen keserves dolog elhelyezkedni valamilyen munkahelyre. Angyal Sándor jegyzeteHiába lesik az újságok hirdetéseit, s írnak kétnyelvű önéletrajzot is, sokfelől még válaszra sem méltatják őket. Vagy ha mégis, akkor meg közlik, hogy sajnos, a hely már betelt, próbálkozzék másutt. Nyilvánvaló – tételezi fel ilyenkor a felvételre váró, hogy az egész hirdetés csak egy kamu, mert kötelező a nyilvános közlés, de az egész olyan mint a mézes madzag, mert az állást már betöltötték. Kicsiben olyan ez, mint a nagyobb földvagyonok, vagy ingatlanok esete, mert ott is régen eldöntötték, kié, melyik rokoné vagy baráté lesz a bérlet, a közbeszerzés, ami aztán később fillérekért tulajdonba kerülhet..

Mondhatnánk tömören, hogy mindez kész átverés, csakhogy a munkanélküli segélyen már túllévő, vagy a lakhely határában elterülő. legelőre, szántóra már a haverok rég megitták az áldomást, nos nekik ez az átverés sokszor a megélhetést jelenti, mert ők a mezőgazdaságból, az állattartásból szeretnének boldogulni, míg a „nyertes” azt sem tudja, mi a különbség a búza meg a rozs között, csak fényesen érzi magát a városi dácsájában.

Akinek a családja átélt már ilyen időszakokat gyermeke, testvére netán a családfője révén, az viszont könnyen átlát az olyan szitán is, amikor azt a választ kapják: ön túlképzett. akit minimál bérrel nem lehet megszégyeníteni, ide nem szükséges külön nyelvtudás. Maradna még a közhasznú munka, ami azért az ön kvalitásához zsenánt. Így aztán jönnek az újabb „Munkahelyet kínál” reklámok, ahol újabban főként csinos hölgyeket keresnek konzummunkára, vagy erős férfiakat nehéz fizikai tevékenységre, főleg külföldre, – azt viszont elhallgatják, hogy valójában trógermunkára tobozoznak. S azok, akik a kinti cselédmunkából eddig hazatértek, azt mondják, ezért nem kellene külföldre menni, ha volna itthon is hasonló elfoglaltság. Itthon ugyanis szerencsés embernek érezheti magát, aki érettségi után járdát, utcát takaríthat vagy éppen naphosszat tisztítja a csapadékcsatornát. Olyat is látni, hogy seprés végeztével többen támasztják a munkaeszközt, vagy keresik a hűs árnyékot, ha ellenőr az ellenőr éppen nincs a közelben.

Bár a diplomás fiatalok világszerte hasonló gondokkal küzdenek, kellene valamilyen kurucos megoldást találni, ha nem is egymillió embernek, esetleg felének, harmadának, hogy minél többen legyenek –a haza javára –.