Száz éves a Kossuth-szobor

Az idei március 15-i ünnepségen is sor kerül a Kossuth-szobor koszorúzására. Tekintsünk hát vissza a száz évvel ezelőtti eseményekre.1912. szeptember 29-én 11 órakor, 10 nappal Kossuth Lajos születésének 110. évfordulója után, ragyogó napsütésben, több ezres közönség jelenlétében avatták fel a szoborbizottság által a győztesnek kihirdetett, fiatal (32 éves) Betlen Gyula szobrászművész készítette alkotást.

Az ünnepi beszédet Meskó László, Nyíregyháza város 12 éven át (1905-1917) függetlenségi és ’48-as (ellenzéki) országgyűlési képviselője mondta, aki – többek között – 1907-8 között igazságügyi államtitkár, 1917-től 1918-ig szabolcsi főispán is volt. Mikecz Dezső alispán a szoborbizottság nevében adta át Májerszky Béla polgármesternek a szobrot a városnak. Vietórisz József, a főgimnázium tanára szavalta el a szoboravatásra írt versét, ezután a dalárda énekelt hazafias, ’48-as és Kossuth-nótákat.

A kormányzó-elnök idősebb fia, Kossuth Ferenc (a Wekerle-kormány 1906-10 közötti kereskedelmi minisztere) meghatóan szónokolt és mondott köszönetet édesapja emlékének méltó megörökítéséért.

Vitás művészeti érték

A koszorúzási ceremónia több mint egy órát vett igénybe, hiszen az elhelyezéskor felolvasták a szalagok feliratát és többen is néhány mondatos hazafias szónoklatot tartottak. Az elhelyezett 43 db koszorút a még élő ’48-as honvédek, a képviselőház, a főrendiház, a ’48-as függetlenségi párt országos, megyei, majd városi szervezete, a szociáldemokraták, az iskolák, a nőegyletek és különféle társaságok (pl. a szabadkőművesek) helyezték el.

Egy érdekesség: gróf Vay Gábor, 1906-9 közötti szabolcsi főispán, a függetlenségi párt megyei vezéregyénisége után kicsit később, 25-ikként bátyja, Tibor, 1910-13 közötti főispán, munkapárti (kormánypárti) politikus – öccse politikai ellenfele – a Megyei Gazdasági Egyesület elnökeként koszorúzott, akinek nem illett felfogásához a hivatalból való koszorúzás, helyette ezt az alispán tette meg a vármegye nevében.

A szobor művészeti értékét illetően azóta is több vita folyt már; az elismerő szavaktól (Koroknay Gyula) a negatív jelzőkig (Móricz Zsigmond, Z. Szalay Pál) többen kifejtették már véleményüket. 1924-ben Nyíregyháza városvezetése lépéseket a román hatóságoknál arra, hogy megszerezze az akkor lebontott aradi Kossuth-szobrot; lecserélendő az ittenit – eredménytelenül.

Egy  ’48-as honvédhadnagy feljegyzései

Krasznay Péter ’48-as honvédhadnagy, kemecsei főszolgabíró, aki részt vett az ünnepségen, emlékirataiban olvashatjuk ezeket a sorokat a szoboravatásról:

„Az emlékszobor elég költséges, de az én véleményem szerint igen sok hibája van. Ugyanis Kossuth Lajos bronzból öntött alakjának arcvonásai és különösen az ő szelíd tekintete igen kevéssé hasonlítanak az eredetihez. A testalkata pedig teljesen elütő az általam személyesen ismert és többször látott Kossuthtól. Kossuth ugyanis egy szép növésű, szabályos testalkatú, inkább csontos, mint túltáplált testű egyén volt. A szobor alakja pedig egy aránytalanul felemelkedett mellű, inkább műbirkózó akrobatához hasonlót ábrázolhat. Igazán jó, hogy a szobor alapjára nagy betűkkel ki van írva, hogy . A felállítását pedig nemcsak én, de majdnem mindenki megbotránkoztatónak találja, minthogy az Nyíregyháza egyik legszebb terének nyugati szélére, és arccal a közeli városháza eleibe úgy lett állítva, hogy onnét csakis a városházára láthat. Míg ha néhány méterrel kelet felé, és arccal észak-keletnek állana, onnét nemcsak a szép tért magát, hanem az oda befolyó legfőbb utcáit is tekintetére méltathatná. Na de hát úgy gondolta a városi tanács, hogy ők építették, hát nekiek van hozzá legtöbb jussuk. Sőt ebből kifolyólag az a hiedelem keletkezett a köznép között, hogy azért nem építették a tér felé arccal, mert állítólag Kossuth haragudott a pápistákra (katolikusokra – K. D.), hát nem jól esnék neki azok díszes főtemplomára nézni, mely a tér keleti oldalán áll. Ami az ünnepély lefolyását illeti, arra az a megjegyzésem van, hogy az a körülmény, hogy a főrendiház által küldött koszorút a megye alispánja, az ország házáét pedig Nyíregyháza polgármestere voltak kénytelenek letenni, mivel a tisztelt házak küldöttei nem jelentek meg az ünnepélyen, azt kell következtetni, hogy a küldöttek kormánypártiak lévén nem mertek az ünnepélyen mutatkozni, nehogy bojkottáltassanak a teljesen függetlenségi publikum által.”

Szelíd szemtanú

Jelfy Gyula fényképész jóvoltából – aki a Vasárnapi Újság kiküldötteként képes riportban számolt be az ünnepélyről – négy fotó készült a szoboravatásról: láthatók rajta a díszmagyarban pompázó urak, kalapos férfiak, kendős parasztasszonyok, Kossuth Ferenc, a villanyoszlopokra felkapaszkodott kíváncsiskodók és a több ezres sokaság.

A szobor azóta is szelíden tekint le a járókelőkre, tanúja volt számos történelmi eseménynek. A története egybeforrt a városéval. Mi, nyíregyháziak már így szoktuk meg, amilyen. Részévé vált a Kossuth-térnek, a városrésznek. Őrizzük meg utódainknak, vigyázzunk rá, hogy Kossuth apánk büszkén nézzen le ránk odafentről, „ha még egyszer azt üzeni…”!

Komiszár Dénes

helytörténész