Kényszer miatt sem

Nemrégiben beszéltem egy könyvelővel, s panaszolta, tömegesen adják vissza a vállalkozásaikat a kisvállalkozó ügyfelei. A legtöbben amúgy is kényszerből vágtak bele anno a tevékenységükbe. Dankó Mihály jegyzeteMost betelt a pohár: a kormány intézkedéseinek hatására a költségeik drasztikusan emelkedtek. Van, aki a számításai szerint, a járulékok befizetése után, nullára, vagy egy minimális összegre tudja kihozni a bevételeit. Ezért nem érdemes dolgozni!

Korábban valamiféle bűvös tisztelet és némi irigység vette körül a „kisiparosokat”. Aztán, jöttek a nagy lehetőségek. Biztatták az embereket vágjanak csak bele! Ez a jövő! Lám, nem ez lett. Bár a kapitalizmus örök törvénye szerint a gyengék elhullnak, az erősek fennmaradnak. De kitűnt, itt mindenki gyenge! Nem ezt ígérték nekik. Az eredmény, újabb és újabb munkanélküliek. Mert, aki még talpon is tud maradni, elbocsátja az alkalmazottjait, hogy ezzel is csökkentse a kiadásait. Ki védi meg őket? A kamarák? Nincsenek abban a helyzetben!

Jobb ma a sűrű fillér, mint a ritka forint – szólt egykor a mondás. De, ha az állam nyakába szakadnak ezek az emberek, se fillér, se forint. Pályázni is az tud, aki nem a saját életben maradásával van elfoglalva. Vagyis, ha most nem nyújt kezet a hatalom, a mélység áthidalhatatlan lesz!

- Dankó Mihály -