Örömszerző túlfogyasztás

Muszáj cipőt vennem! – sikította a nő a bevásárlóközpont közepén. Döbbent férje nem értette, nejének miért van szüksége a 42. pár topánra is. Bednárik Mónika jegyzete– Drágám, csak a gyereknek akartunk kabátot venni – próbálkozott az egyre nagyobb zavarba kerülő férfi, majd a családi hurrikán elől bemenekült az első cipőboltba mosolygó asszonykájával a nyomában. Hogy a hölgy kényszeres vásárló, vagy csak „férjbosszantó”, döntse el egy szakember. Az viszont tény: az emberek igen jelentős része nem az igényeihez, a lehetőségeihez és a szükségleteihez igazítja a kosara tartalmát. A „most akciós”, „valamire jó lesz”, „nem romlik meg”, „úgyis elfogy”  jó indok arra, hogy mindenből egy kicsit többet vegyünk, mit sem törődve azzal, hogy a fél kiló párizsi fele a kukában köt ki, hogy a második pulóver 2 év után is bontatlan csomagolásban porosodik a szekrény mélyén.

A kutatások szerint nem vagyunk tudatos vásárlók. Tiltakozhatunk a túlfogyasztás ellen vásárlásmentes nappal, jó tanácsokkal, hogy miként lehet a kényszerből-szórakozásból megvett áruk mennyiségét csökkenteni, ám a „van pénzem, és meg tudom venni” pillanatnyi öröme, és az így elért egyéni sikerélmény egyre többeknek jelent menekülést a holnap  bizonytalansága elől. Az önbecsapással vagy önámítással fűszerezett tettek pusztán pótcselekvések, azonban egy kiszámíthatatlan (gazdasági, társadalmi) környezetben nehéz racionálisnak lenni, könnyebben jönnek a rossz döntések, később a fel- és beismerés, így aki teheti, s ameddig teheti, túlfogyaszt.

- Bednárik Mónika -

Ne Vásárolj Semmit! Nap