Krokovay Gizella, az örök tanár

Felsőfokú végzettsége szerint testnevelő tanár, de gyermekkora óta zongorázik, volt idő, mikor arra gondolt: matematikus lesz, de a képzőművészettel is kacérkodott; sőt, pszichológus is lett volna, ha hagyják. Mindez nem annyira a kapkodás, a kiforratlanság jele volt Krokovay Gizellánál ifjúkorában, hanem inkább a hajlamok „nyomulása”.

– Kétféle képessége lehet az embernek: speciális és általános – mondja. – Én a második csoporthoz tartozom, ezért foglalkoztam annyi mindennel. A matematika, a zene, a képzőművészet, a sport – csak látszólag nem rokon szakterület. Hiszen a zenéhez, a sporthoz éppúgy ritmusérzék kell, mint a képzőművészethez vagy épp a matematikához. Sőt, volt, amikor pszichológus akartam lenni.

Nyíregyházán született 1940. november 22-én, a skorpió jegyében. Apja pénzügyi szakember volt, anyja matematikaszakos tanár, s nagyon szépen rajzolt.

Konok kitartást örökölt

– Édesapámból és édesanyámból is van bennem, úgy fele-fele arányban. Azt például, hogy nem őszülök, édesanyámtól örököltem. Meg a rajzkészséget is. Az akaratosságot, a konok kitartást meg inkább édesapámtól.

Több általános iskolába is járt Nyíregyházán, mert – ahogy mondja – nem volt éppen példás magaviseletű gyerek, sőt, kifejezetten eleven. De jól tanult.

– Egy hétig hordtam magammal egy reszelőt, hogy a napközi kapujának kulcsáról másolatot készítsek, mert ki akartam járni. Na nem csavarogni, lógni akartam, hanem elmenni tornázni. Az iskolában is a rajz, a sakk, a torna szakkör érdekelt igazán. Jó tanuló voltam, bár otthon sose magoltam. Elég volt rá a szünet, hogy ne jöjjek zavarba.

A Zrínyi Ilona Gimnáziumban érettségizett, ahol Reményi Gusztáv matektanár hatására már-már úgy döntött: ezt a szakot választja. Hanem a testnevelő tanár ebből a szempontból erősebb volt mikor végképp döntenie kellett. Különösen a szertorna vonzotta, ebben találta meg magát igazán, de röplabdázni is szeretett. A gimnázium befejezése után (1959) végül a Testnevelési Főiskolára (későbbi egyetem) jelentkezett.

– Mint már mondtam, a pszichológia is érdekelt, szerettem volna párhuzamosan azt a szakot is elvégezni, de akkor erre nem volt lehetőség. Az előadásokat azért – amikor csak tehettem – látogattam.

A TF-n a szertorna mellett úszóedzői diplomát is szerzett. Félállást ígértek a testnevelési kutatóintézetben Budapesten, de ő mégsem azt választotta, hanem a nyíregyházi (akkor még tanárképző) főiskolát. Igaz, az első években még a gyakorló iskolában dolgozott, és már 1964-ben szép sikereket értek el: országos első helyezés röplabdában, megnyerték az úttörő olimpiát. Ezt az eredményt 1966-ban megismételték. Első egyéni sportsikerét is 1964-ben érte el: országos gúlabajnokságot nyert csapattársaival. A DEAC I. osztályú tornacsapatának versenyzője volt, majd később a nyíregyházi főiskoláé is. És mindkét csapatnak ő volt a zongoristája. Előfordult, hogy a tornaversenyen a zongoránál nem ült senki, mert a zongorista éppen ugrott. Majd 1968-ban indult a főiskolán a testnevelés szakképzése. Harminchat évesen, még indult a főiskola színeiben versenyzőként.

– Közben mindig zongoráztam. Hétévesen kezdtem a zeneiskolában, ahová 16 éves koromig jártam. Majd 32 évesen újra beiratkoztam a zeneiskolába Nadzon Gusztávhoz, aki később átküldött Debrecenbe Irmai Kálmánhoz. Negyvenévesen végre zongorából is leérettségiztem. Mivel akkoriban még tanárhiány volt a zeneiskolában, négy növendékkel kezdtem a zongoraoktatást. Ezt, persze, a főiskolán nem nézték jó szemmel. De tanítványaimat nem hagyhattam cserben, akik rendre kiválóan szerepeltek különböző szintű megmérettetéseken. Az első sikeres szereplés 1983-hez fűződik. Volt olyan év, amikor öt nevezett diákom közül négyen hoztak el valamilyen díjat országos versenyről.

Emlékezetes volt 2001, amikor a hat és fél éves Obbágy Anna kiemelt nívódíjat nyert, majd 2004-ben ezt megismételte. 2005-ben Varjasi Emese is  kiemelt nívódíjat kapott Obbágy Annával együtt az országos Bartók Béla versenyen, aki még 2002-ben a Ferenczy György-díjat is elnyerte. Ekkor Krokovay Gizellát a tanári Ferenczy-díjjal tüntették ki. Nemzetközi szinten is kiválóan teljesített Obbágy Anna, aki a Kassán II. helyezést ért el, Máramarosszigeten pedig első lett Kiss Gréta előtt. Volt tanítványai közül ma már sokan zongoratanárok, mint például Ficsor Erika, Takács Júlia, Takács Tibor, Radó Zsuzsa, Gyülvészi Gábor, Pozor István zongoraművész. Gincsai Bea pedig most szerzi művészi diplomáját. Krokovay Gizellát több alkalommal (1989, 1992, 2001) a zsűri különdíjjal tüntette ki.

– Eredményesen szerepeltek a női tornászaim is – teszi még hozzá. – Ezek között Egri Olgát említem meg, akit meghívtak az ifjúsági válogatott edzőtáborába is.

A főiskoláról 1995-ben, a zeneiskolából 2007-ben ment nyugdíjba. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ma éli a nyugdíjasok „nyugis” életét.

– Azt én nem tudom elképzelni, hogy csak itthon üljek. Hál’ istennek ma is vannak tanítványaim, összesen harmincnyolcan, valamennyien a Vivaldi Alapfokú Művészetoktatási Intézmény növendékei. Így hát nem unatkozom.

1969-ben ment férjhez, 1970-ben született Eszter, aki zongora- és csembalóművész, s a Nemzeti Kórusban énekel. Fia, Kálmán ugyancsak a zenei pályát választotta: fagott szakon szerzett művészi diplomát. Három unokája – Zsófia Teodóra, Sebestyén János és Benedek – is „Potyi” (így hívják az unokák a nagyit) nyomdokain halad. Zsófi például nagyon szépen rajzol. Nem csoda, hiszen „Potyi” annak idején három kiállításon is szerepelt alkotásaival. Lakásának egyik szobája az ő festményeivel van tele. Nem tájképeket festett, hanem portrékat, főként a családtagokról. A gyakorló iskolában rajzot is tanított, a rajz szakkörbe ő vitte be annak idején – többek között – Székhelyi Editet.

– Ma is rendszeresen edzem: heti kétszer tornával kezdem a napot a főiskolán, vasárnap uszoda, szauna. A többi napokon sincs lazítás, hisz a magam által diktált tempót bírnom kell.

Ünnepi hangverseny

November 22-én 17 órakor Nyíregyházán, a Búza utcai Művészeti Szakközépiskola hangversenytermében ünnepi koncertet rendeznek Krokovay Gizella születésnapja alkalmából, melyen növendékei lépnek fel, összesen tizennyolcan. Az egykori tanítványai közül zongorához ül Obbágy Anna (művészeti szakközépiskola), Gincsai Beáta (végzős zeneakadémista) és Pozor István zongoraművész.

- Györke László -