„Elvetetve, elfeledve” az őshazában

A Máltai Szeretetszolgálat orvos csoportjának missziójához csatlakozott a magyi Szabolcs Fejedelem Lovasíjászai Egyesület néhány tagja, hogy két teherautónyi összegyűjtött adományt (élelmet, ruhát, elektronikai és számítástechnikai cikkeket, játékokat) juttassanak el a moldvai Csángóföldön lévő Magyarfaluba.

– Magyról Keletre a Kárpátokon átkelve, a Szeret folyón túl, közel 1000 kilométert kellett utazni, hogy elérjük az egykori őshazánk, Etelköz nyugati részét, ahol egy kettős völgyben fekszik az 1500 lelket számláló kis település – kezdte beszámolóját Jécsák Tibor, az egyesület vezetője.

Levették templomukról a Szent István nevet

– Magyarfalu lakói a mai napig megőrizték gyönyörű, ősi magyar anyanyelvüket, szokásaikat, viseletüket, annak ellenére is, mint ahogyan ők mondják: „olájokval vogymunk békerekezve”. A Kárpát-medencébe soha be nem költözött, az őshazában maradt, a Keleti határainkat védő csángókat Szent István királyunk térítette római katolikus hitre, amit ma is hűen vallanak, majd II. András odaküldött katonákkal segített nekik őrizni a keleti gyepűt. Később, a 15. század elején husz vallásuk miatt kiüldözött, majd a 18. század közepén Madéfalva székelyei a császári katonai vérengzés elől menekülve találtak új otthonra csángó-magyar testvéreinknél.

Az I. világháborút lezáró békediktátum rakta rá a fekete pecsétet a rájuk vonatkozó felejtés homályára, a himnuszukban is említett „elvetetve, elfeledve”-re azzal, hogy Erdéllyel együtt a Kárpátokon túli Csángóföldet is Romániához csatolták. Hivatalos nyelvük a román. Levették templomukról a Szent István nevet, románul miséznek a papjaik, tanulnak a gyerekeik, csak otthon a családdal beszélik a magyart, de ott is egyre kevesebbet és egyre több oláh szó lopódzik be a hétköznapjaikba és az ünnepeikbe.

– Ezért látjuk szükségesnek a személyes kapcsolattartás minden formáját. Meghívjuk őket rendezvényeinkre, elmegyünk hozzájuk a Magyarfalusi Napokra, ismerős családoknál szállunk meg, beszélgetünk velük, adományt gyűjtünk és viszünk számukra, ezzel is segítve őket ősi magyar nyelvük megtartásában és, hogy ne „ágról szakadt madár”-ként éljék nehéz napjaikat.

- KM -