2010.07.07. 06:02
Szituációs gyakorlatok
<p>Alapvetően jogszerető, rendpárti és törvénytisztelő embernek tartom magam. Igyekszem betartani a szabályokat, miközben sokan csak betartanak azoknak. <strong>Palicz István jegyzete</strong></p>
Előfordulnak azonban olyan helyzetek, amikor az előírások és a paragrafusok szembekerülnek a józan ésszel, emberséggel.
Felszisszen bennem a polgári erkölcs, amikor azt látom: a közteresek és rendőrök büntetik a munkájukat önként és ingyenesen végző polgárőrök autóját egy-egy rendezvényen. Valami nem stimmel, amikor az ellenőr leparancsolja a helyi járatról azt a rendőrségre tartó utast, akinek alig egy órája lopták el minden pénzét, iratát a strandon, ugyanakkor nem jár el a busz végében hangoskodó bliccelő bandával, mondván: úgysem fizetnének, csak a papírmunka van velük. Büntetendő-e az az autós, aki azért áll meg szabálytalanul a kórház főbejáratánál, mert baleseti sérültet hozott? Bevasalandó-e egy 30 ezer forintos telefonszámla attól a kisnyugdíjastól, aki egy rövid mobilhívás után véletlenül félrerakta a „matávos” kagylót, s így órákig tovább élt a néma kapcsolat? A törvény szellemében igen. Morálisan viszont...
Nem kevésbé, sőt szó szerint gázos annak a fiatalasszonynak, Zsuzsának az esete, akibe munkáltatója – élve a próbaidő alatti azonnali felmondás lehetőségével – akkor rúgott bele, mikor már a földön (vagyis ágyban) feküdt. A jogi lábtechnika helyett helyénvalóbb lett volna egy segítő kézmozdulat. Még akkor is, ha ez nem túl gazdaságos.
- Palicz István -
