Egy nyíregyházi gyermekorvos Angliában

Bár meglehetősen fárasztó, ám szakmailag mindenképpen elismerést jelző ingázás, ha egy orvos Nyíregyháza illetve Balkány mellett Londonban vagy más angol városban gyógyít. Márpedig ezt teszi Dr. Mátrai Zsolt gyermekorvos, aki érdekes tapasztalatokkal lett gazdagabb.

A nyíregyházi születésű doktor a Debreceni Orvostudományi egyetemen szerzett diplomát általános orvosként, a hivatás rögös útjára a Jósa András Kórház Gyermekosztályán lépett. Szakvizsgáját csecsemő- és gyermekgyógyászatból tette le, s a rendszerváltás után két évvel Balkányba hívták házi gyermekorvosnak. Három év múltán a Soros Alapítvány révén az ausztriai Salzburgban vett rész egy gyermeksürgősségi tanfolyamon, amelyet philadelphiai (USA) gyermekkórház orvosai tartottak, természetesen angol nyelven. Az egyik professzorral, Stephen Ludwiggal jó barátságba került, aki 1996-ban meghívta Philadelphiába. Az itteni gyermekkórházat az USA csúcsintézményeként ismerik, nagy lehetőség rejlett hát az invitálásban.

Hiánypótló könyvet írt

– Viziting, vagyis látogató doktorként megismertem az egész intézmény munkáját, s a személyes élmények hatására valamint Ludwig professzor ösztönzésére gondoltam, írni kellene egy könyvet, amely a szülők számára foglalja össze az elsősegély nyújtásának legfontosabb mozzanatait. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy sokszor a legegyszerűbb esetekben sem tudják a szülők, mit tegyenek – fedi fel a publikáló hajlam hátterét Mátrai Zsolt, aki 2001-ben jelentette meg a könyvet. Az ezer példányt gyorsan elkapkodták – valóban hiánypótló mű volt, most dolgozik a felújított, bővített változat kiadásán, persze előbb az ehhez szükséges anyagiakat is elő kell teremteni.

Folytatta a külföldi tapasztalatok gyűjtését, ismét megfordult Salzburgban, ahol az újszülött gyógyászati eljárásokban mélyedt el. Az új ismeretek újabb könyvet inspiráltak: 2003-ban jelent meg a „Gyermeksürgősségi esetek prehospitális ellátása” címmel. Ez már a szakmabelieknek szóló, négyszerzős mű volt, az ő összefoglalásában és szerkesztésében, s mivel ugyancsak hiánypótló műnek számított, az ötezer példány rövid idő alatt elfogyott. Újabb kiadásra lenne igény, de tipikus magyar helyzet: a jó dolgokhoz nehezen jön össze a pénz…

– Egy évet Budapesten dolgoztam egy gyermekmentő orvosi kocsin, ez a gyakorlati ismeretek gyarapításában segített sokat, számos érdekes esettel találkoztam. Két éve vágtam neki a második szakvizsgámnak oxiológia és sürgősségi orvostan tárgyakból: ebben a szülészettől kezdve a kardiológián át a pszichiátriáig ötvöződik minden – utal a napi munka mellett jövő májusra tervezett szakvizsga nehézségi fokozatára.

A napi munka része a külföldi ingázás is: Angliában adódott lehetőség dolgozni RMO, azaz „bennlakó” orvosi minőségben. Ez meglehetősen fárasztó, napi 24 órás szolgálat egy héten keresztül. Ám aki helytál, azt keresik más helyekről – Mátrai Zsolt neve is már több fejvadász cég listáján szerepel, s szakorvosként több angliai városba közvetítették ki időszakos foglalkoztatással, általános helyettesítésre. London, Manchester, Leichester gyermekkórházaiban fordul meg időről időre, mint gyermekorvos.

– A szakmai angolt idővel megtanulja az ember, de nagyon fontos, hogy milyen a kommunikáció a szülőkkel. Van egy séma, amit mindig elmondok, például: „bizonyára észrevette, hogy nem vagyok angol, ezért kérem, kérdezzenek rá, ha valamit nem értenek”, s ezzel meg is van a jó kontaktus. Ám sok a bevándorló, és sokszor annyira sem beszélnek angolul, mint én – utal a távoli, sajátos környezetre. További érdekesség, hogy Angliában mindenhez engedélyt kell kérni, még a gyerektől is, hogy megvizsgálhassa. Minden kórháznak meg van a maga eljárási protokollja, s ezt minden helyen meg kell tanulni.

Angliában sincs kolbászból a kerítés

Bár magyar viszonylatban jobbak a kereseti lehetőségek – fűzi hozzá –, nem fenékig tejfel az élet, ott sem kolbászból fonják a kerítést. Egy külföldinek kétszer annyit kell dolgoznia, mint egy angolnak, hogy elfogadják. Volt részem hidegben és melegben, de több volt a hideg: az angliai kollégák távolságtartóak, hűvösek, úgy az orvosok, mint az ápoló személyzet. Furcsa, hogy nincs meg bennük az a belülről jövő segítő szándék. Ha egy idegen elakad valamiben, akkor maguktól nem lépnek oda s nem segítik át egy-egy problémán. Ha valaki mégis hozzájuk fordul, akkor a lehető legrövidebb úton s módon igazítják el, s aztán sietnek a maguk dolgára.

Az is fárasztó, hogy sokat kell utazni, s mindig új kórházat, új csapatot megismerni. Nagy az orvoshiány Angliában, mert az orvosok fizetése ott sem sok, csak Kelet-Közép-Európából nézve tűnik annak. Az élet viszont drágább, főleg az élelmiszer és a lakás kerül sokba. Egy hónapból többnyire 1-2 hetet dolgozok kint, s itthon is meg kell oldani a helyettesítést. Kelet-Londonban szerzett tapasztalataim azt mutatják, hogy az orvosok nagy része indiai származású. Tősgyökeres angol nem igazán választ orvosi pályát, mert ottani viszonylatban alulfizetettek, a nővérek pedig tipikusan a Karib-térségből kerülnek oda. Az viszont nagyon szembetűnő, menyire figyelnek a személyzet biztonságára és a gyógyítás nyugodt körülményeire! Hatalmas táblákon írják ki, hogy az orvosokat és ápolókat ért bárminemű atrocitásért súlyos büntetés jár. A betegek jóval fegyelmezettebbek is, mint Magyarországon…

– A napi gyógyító munka, ügyelet és ingázás mellett tanulok, s közben dolgozok a könyvek új kiadásain. Ez egy rendkívül hasznos, gyorsan áttekinthető, egyszerűen fogalmazó felvilágosító füzet, pontosan leírva, hogy mit tegyen illetve mit ne tegyen egy szülő. Olyan esetekben szolgál praktikus tanácsokkal, mint a lázcsillapítás, hányás, égéssérülés, rovarcsípés, kutyaharapás, de az alapszintű újraélesztéshez is útmutatást ad. Olyan ismeretek ezek, amelyek birtokában jelentősen csökkenteni lehet a beteg-orvos találkozások számát, s amelyeket sajnos ma még nem tanítanak iskolákban. Vagyis nem unatkozom – nyugtázza egy mosollyal a pörgő életet dr. Mátrai Zsolt.

- Nyéki Zsolt -