A mesék valóságos alapjai

Életünkben gyakorta hallunk egy mondatot: Olyan csak a mesében  van. De miért? Ennyire eltérne a mese és az élet, a regényekben lefestett szereplők és az átlagember,a happy end és életünk tőrténetének befejezése? Sokan erre a kérdésre igennel válaszolnának.

De álljunk meg egy pillanatra,és nézzünk a mesék mögé! Minden mesét emberek írnak, minden verset költők fogalmaznak meg, és minden regény ötlete egy ember fejéből pattant ki. De legyenek akár írók, költők műveiket legtöbb esetben egy élmény ihlette. Legyen az akár jó, akár rosz élmény, magát az életet jelentik. Az életet ami a mese alapjává vállik.

Egy megírt történet végén talán úgy látjuk, hogy a happy end eltér életünk fejezeteinek végétől. Lehet, hogy így van de sosem szabad elfelejteni, hogy nem mindegy, hogy milyen szemszögből szemléljük a dolgokat. Rómeó és Júlia szerelmének tőrténete nem ért boldog véget, de két család örök ellenségeskedésének végre vége lett. Ebből a tőrténetből levonhatjuk a tanulságot: el kell döntenünk, hogy hogyan akarjuk látni a dolgokat!

Továbbra is gondolhatjuk úgy, hogy a mesék világa egy olyan hely, amit valaki megálmodott, vagy észrevehetjük, hogy a meséknek mindig van valóság alapja. Minden mesében megtalálhatjuk magunkat, amikor a különböző karakterek sokaságáról olvasunk. Felfedezhetjük a mesékben az életünkhöz tartozó jó és rossz karaktereket, a támogató embereket.

A próbákban amit a királyfi áll ki, hogy elérje célját, és megkapja a királylány kezét, megláthatjuk az életben elénk gördülő akadályokat. Ugye milyen sok hasonlóság van a mesék és az életünk között? Ezért gondolom én úgy, hogy a mesének mindig van egy alapja, ami miatt annyira szeretjük a meséket, és ezt az alapot maga a való élet adja.